16.rész

Sziasztok!:)

Milyen hetetek volt?:) Nekem viszonylag kellemes, viszont az egyik osztálytársam elég szépen indította a hétvégémet.:/ Ennek ellenére meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. Nagyon szépen köszönöm az eddigi hozzászólásokat, nagyon jól estek.

Hagyjatok nyomot magatok után, kellemes hétvégét és jó olvasást mindenkinek!:)
Nonci.xx

Régi emlékek öntenek el, ahogy az udvaron kialakított kis kuckónkban ülünk. Időközben előkerülnek a szeszes italok is, a hangszórókból pedig Kanye West egyik slágere szól. Jó végig nézni rajtuk, imádok újra élni minden pillanatot velük.
- Hé, Mil mit szólsz egy közös képhez? – ugranak mellém a fiúk.
- Már hiányoznak azok a nyomorult képek – vigyorgok büszkén. Bence felkapja a telefonomat, felénk irányítja a készüléket majd egy egész sorozat készül rólunk. Miután ellenőrzöm, hogy nem lett borzalmas a kép a fiúk beleegyezésével posztolom Twitterre és Instagramra Rég nem látott barátok! <3 címmel. 

- Mit szóltok egy éjszakai fürdőzéshez? – szólal meg egykori szobatársam.
- Azt hittem ezt már kinőttétek, miután párszor elkaptak minket – nevetek fel.
- Egy kis nosztalgia sosem árt – kacsint Dani.
- Mikre rá nem vesztek – adom be a derekam.
- Csak egy hosszú pólót hozz – kiált utánam Zita is, amikor elindulok a lakás felé. A szobámba sietek, lehámozom magamról az aznapi ruháimat, majd átbújtatom a fejemet a fekete felsőn. Út közben még magamhoz veszek pár törölközőt is, a biztonság kedvéért. Az udvar kiürül, a barátaimat a kapuban toporogva találom meg. Bezárom a nyaraló ajtaját, a kulcsot elrejtem, s a többiek után sietek. A délutáni forróság kezd eltűnni, de a levegőben még mindig érezni a kellemes meleget. Pár perc sétálás után már a partra érünk. A többiek fejvesztve rohannak a hullámoknak, egyedül volt padtársam marad mellettem. 
- Mi történt veled? – kérdezte, amikor elindulunk a többiek után.
- Ezt, hogy érted? – válaszolok kérdéssel a kérdésére.
- Eltűntél Emily. 3 évig, csak a közösségi oldalakról vagy a hírekből tudtuk meg, hogy mi van veled – hangjából eltűnik a vidámság.
- Sajnálom. Kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magam – részben igazat mondok, de nem szeretném a tudtára adni a teljes igazságot.
- Megijesztettél minket, de most, hogy adtál egy kis életjelet és újra összehoztuk a bandát remélem, nem fogsz eltűnni ismét. Hiányoztál nekünk – ölel magához. Szép lassan elérjük a Balatont. Az időhöz képest a víz még kellemesen meleg, így mi is a többiek után futunk.
- Ne rontsuk el a bulit – mosolygok Diára, mielőtt még beérjük a többieket. Egy hirtelen mozdulattal lebukom a víz alá, majd a barátaimhoz úszom. Elönt a Deja Vu, ahogy szép sorban minden apró kis emlék eszembe jut. Pár órás fürdőzés után visszaindulunk a nyaralóhoz.
- Mi újság kislány? – lép be a szobámba Dani, mikor elsimítom az alvós pólómon a maradék, gyűrődéseket is. – Látom minden szoba úgy maradt, ahogy itt hagytuk őket – vigyorog.
- Nem volt szívem átrendezni. De már akkor is jobban jártál volna, ha nem csapsz akkora hisztit azért a galériás szobáért – kuncogok.
- Ugyan miért? – emeli magasba a szemöldökét.
- Mert a jól sikerült éjszakák után úgy kellett mindig felimádkozni téged az ágyadba, és valakinek mindig kellett rád vigyáznia, mert távolugrásból sokszor megölelted volna a padlót – görnyedek össze még jobban a nevetéstől.
A reggeli ébredés mindig nehezen kezdődik, amikor úgy döntünk, hogy együtt alszunk a nappali kanapéján. Ilyenkor mindenki úgy hámozza ki magát a másik alól.
- Még mindig nem emlékszem, hogy Twistereztünk volna lefekvés előtt – nyögi Jázmin, amikor kiszabadítja jobb lábát Zita alól.
- Erre valahogy soha senki sem emlékszik – morog Bence, miközben átdobja magát a másik oldalára. Amikor sikerül magamhoz térnem, észreveszem, hogy már csak mi fekszünk a kihúzott kanapén. Megdörzsölöm az arcom, majd a konyhába indulok. A megérzésem most sem hagy cserben, ugyanis a többieket, reggeli készítés közben találom.

- Jó reggelt Hétalvó! – köszönt Dani egy arca puszival.
- Úgy látszik a csapat későn kelői is felébredtek – nevet Viki. A finom illatokra a többiek is szép lassan becsoszognak. Reggeli után mindenki elfoglalja magát. Felmegyek a szobámba, bekapcsolom a laptopom, majd elhelyezkedem az ágyamban. Bejelentkezek a skype fiókomba, ahol 37 üzenet fogad Harrytől. Mire végig olvasom őket egy felugró ablak jelezi, hogy az épp említett személy videóhívást szeretne kezdeményezni. Összeszedem a gondolataimat, majd a zöld ikonra kattintok.
- Szia Hazz – köszönök mosolyogva.
- Szia Emily.
- Miért vagy ideges? – kérdezem.
- 37 üzenetet írtam, milliószor hívtalak és nem reagáltál semmire sem, először azt hittem nem érsz rá, de megláttam azt a képet Twitteren. Emily, legalább egyszer felvehetted volna azt az átkozott telefont – mondja el szinte egy levegővétellel.
- Nem bízol bennem? – reagálom le egyszerűen a kiakadását.
- Miért ne bíznék? Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem bízok benned, csak féltelek – dörzsöli meg az arcát.
- Milla, lejössz velünk a Borhétre körül nézni? – üvölti fel a földszintről Dia.
- Majd később! - kiabálok vissza.
- Gyere már, ne akard, hogy felmenjünk érted! – hallom most már Bence hangját is.
- Srácok, most dolgom van, majd este társulok. Érezzétek jól magatokat! – már az ajtóból kommunikálok, majd sietős léptekkel megyek vissza az ágyon heverő laptopomhoz.
- Az a fiú van ott, akinek az ágyában aludtál? Mit kiabáltak neked? – kérdezi, ugyanis kettőnk közül ő nem beszéli a magyart.
- Igen Harry itt van, úgy ahogy a többiek is – mosolygok. – Csak, annyit, hogy menjek le velük sétálni, de inkább veled próbálok meg beszélni.
- Próbálsz? – emeli ismét égnek a szemöldökét.
- Igen Harry, csak próbálok, ugyanis folyamatosan csak támadsz. Úgy látszik, nem bízol meg bennem és ez nagyon rosszul esik – fakadok ki én is.
- Milly, én csak nem szeretném, ha bajod esne – süti le szemeit.
- Értem Harry. Ne haragudj, de most mennem kell, majd beszélünk. Szia – meg sem várom, a válaszát bontom a vonalat. Haragszom Harryre. Nem bízik bennem. 17 éve vagyunk legjobb barátok, az egész életünket együtt éltük le, mindig türelmesen vártam a turnék végét, hogy újra láthassam. Ő pedig most kételkedik bennem. Telefonom sípolására kapom fel a fejemet, ami azt jelezi, hogy üzenetet kaptam. ,Szeretlek. Kérlek vigyázz magadra.<3 H.xx’ Nem válaszolok rá, csak a sarokba hajítom a készüléket. Szeretem Harryt, de a mostani viselkedése nagyon nem tetszik. Egy kis rendrakás után a nappaliban ülve olvasom a kedvenc könyvemet, amikor kicsapódik a bejárati ajtó és a már kissé ittas barátaim próbálnak meg bejönni egy doboz pizzával a kezükben.
- Hoztunk neked pizzát – ül le mellém Zita.
- Merre voltatok? – kérdezem, miután az első szeletet elpusztítom.
- Borkóstolón! – sipítja Bence.
- Mit szólnátok, ha lemennénk az egyik szórakozóhelyre? – vigyorog Dia. A többiek egyetértően bólintanak, én pedig már előre félek az estétől.