9.rész

- Úgy érzem, a csók óta valami nincs rendben. Úgy érzem kifordultam önmagamból –válaszolja, miközben próbál megnyugtatni.
- Amíg nem csinálsz semmi hülyeséget, nekem így is tökéletes vagy – mosolyodom el, majd szorosan visszaölelem.

- Ugye nem hagysz itt? – kérdezi, már a szobájában.

- Miért hagynálak?

- Mikor találkozol azzal Seannel? – kérdezi, s látom az arcán a szenvedést, pedig csak egy nevet kellett kierőltetnie a száján.
- Miért zavarna ennyire, ha elmennék? – az ajkamat rágcsálom, próbálok nem idegesnek látszani.
- A rohadt életbe is, mert szeretlek – mordul fel. – Nem akarom, hogy bajod essen, hát nem érted? – keze ökölbe szorul, legszívesebben a falba ütne, de a mozdulat a levegőbe fagy, e helyett az ágyára ül, kezeit pedig a hajába vezeti. Hiába rémülök meg, s legszívesebben itt hagynám, de tudom, hogy szüksége van rám. Előveszem a telefonom, ujjaim gyorsan mozognak, majd elégedett arckifejezéssel a barátom elé helyezem a készüléket.
Sajnálom, ma nem érek rá, amint lesz időm jelentkezem. Emily
- A barátságunk fontosabb, mint egy olyan srác, akit mindenki utál – simítok végig a karján, ő pedig pillanatok alatt, az ölébe ültet, miközben szoros ölelésbe von.
- Szeretlek Milly.
- Én is szeretlek Hazz – motyogom, miközben egy apró puszit hagyok a szája sarkában.
- Nincs kedved kicsit görkorizni, mint régen?  - kérdezi, sokkal, jobb kedvvel.
Szomorúan közlöm vele a tényeket, miszerint esik az eső, de kitartóságának köszönhetően nem adja fel.
- Ez eddig egyszer sem zavart téged.
- Az biztos – felnevetek, ahogy eszembe jutnak a régi emlékek, többek között az is, amikor perceken múlt, hogy nem a mentő vitt be a kórházba. – Remélem, azért nem akarsz ilyen veszélynek kitenni, mint régen.
- Kérlek, ne is emlékeztess rá – borzong meg. Percekig töpreng, amíg a hajával játszom, de nem kell sokat várnom a következő ajánlatára.
- Van a közelben egy korcsolyapálya és a tulajt is ismerem – kacsint. – Ha elkészültél mehetünk is.
Kelletlenül mászom ki az öléből, szeretem, amikor kedvemre ölelgethetem, vagy csak hozzábújhatok, hiszen másnál nincs ilyen lehetőségem. Mielőtt kiérek a szobájából, tájékoztat, hogy a többiekkel is nekem kell beszélnem, ha már arra járok, így egy fejrázás után, mosolyogva, pattogok le a lépcsőn.
- Minden rendben? – kérdezi Niall, én pedig vigyorogva ölelem át a nyakát.
- Ennél jobb nem is lehetne. Úgy gondoltuk, hogy a rossz idő ellenére, elmennénk korcsolyázni, a nemes feladat pedig nekem jutott, miszerint szóljak nektek is – vázolom fel a helyzetet.
- Miért kell erről nekünk is tudni? – értetlenkedik Louis.
- Mert ti is jöttök – mondja egy hang a hátam mögül. Harry igyekszik lefelé a lépcsőn, miközben egy fekete pólót húz át a nyakán. – Már ha van kedvetek – egészíti ki mondandóját, ahogy mellénk ér.
- Miért ne lenne? – egyszerre kapják össze magukat, majd egy kisebb eszme csere után, együtt indulunk vissza az emeletre készülődni, Harry kivételével, aki a konyhába megy, reggelizni.

Időközben a csapatunk Perrievel is kiegészül, így együtt várjuk a haját igazgató Zaynt.
- Perrie, szerintem menj fel utána, mielőtt Louis teszi meg – nevet Danielle, mire a lila hajú lány kuncogva mássza meg a lépcsőt.

Az üres parkolóban várakozunk, amíg Harry a telefonjában keresgél.
- Szia, Bill. Igen. Már itt vagyunk. 9 fő. Rendben, megvárjuk – egy ideig még beszélnek, majd miután bontja a vonalat, újabb várakozás következik. 10 perc múlva befut egy fekete kocsi is, egy negyven körüli férfi száll ki, majd futni kezd a bejárat felé. A telefonjához nyúl, de Harry kipattan a kocsiból és felé siet. Ebből arra következtetünk, hogy nekünk is menni kellene, így mi is és a mellettünk lévő kocsi is kiürül. Sajnos London nem a meleg napsütéses időről híres, így kissé elázva érünk a bejárathoz. Bill mosolyogva üdvözli a fiúkat, majd a barátnőiket, végül rajtam állapodik meg a tekintete, s én is készségesen bemutatkozom neki.
- És te kihez tartozol? – kérdezi nevetve, mikor észreveszi, hogy mindkét oldalamon áll valaki. Harry átdobja kezét a vállamon, s már egyből magyarázkodni kezd.
- Hozzám. Ő a legjobb barátnőm, de nem vagyunk együtt – sorolja az információkat. – És még mielőtt elfelejteném, elsősorban miatta jöttünk ide – vigyorog kitartóan.
- Igen Harry. Kend rám az egészet nyugodtan – morgom az orrom alatt, de a színészkedésből másodpercek alatt átmegyek nevetésbe, Bill beszólása miatt. Amíg mi beszélgetünk, a többiek az előtérben várakoznak.
- Vigyázz rá Styles, ritka kincset tartasz a legjobb barátnődnek – kacsint a göndörkére. – A korcsolyákat tudod, hol találjátok, a kulcsokat pedig neked adom, ha végeztetek zárjatok be. Jó szórakozást! – mondja, majd ahogy érkezett, el is tűnik.
Harry irányításával indulunk cipőt cserélni, majd már totyogunk is a jégre. Liam Daniellet tanítgatja, Zayn és Perrie, már gyakorlott mozdulatokat tesznek, Eleanor próbálja megóvni a barátja testi épségét, amíg Niall a térdére hivatkozva, kint ücsörög. Harry eléggé jártas a korizásban, így nekem ő segített elsajátítani pár trükköt, hiszen az alapokat hamar megtanultam. Ismét kezdem azt érezni, mint régen. Felhőtlenül boldog vagyok a legjobb barátommal, és senkinek sem számít, hogy ő a világ egyik leghíresebb és legsikeresebb fiúbandájának tagja. Amíg egymás társaságát élvezzük, Louis egy nagyobb esés következtében pihenni indul, így a fiúk is leválnak, hogy Niallt szórakoztassák, míg én a lányokkal maradok pár kör erejéig. Nagyokat lélegezve, ülök le az egyik fotelba, régen mozogtam már ennyit.
- Louis a mosdóba ment – tájékoztatja Liam, Eleanort, mikor látja, hogy a lány zavarodott arckifejezéssel ül le.
- Nem is azért aggódom, hogy nincs itt, hanem, hogy nem csinál hülyeséget – mondja inkább nekünk mintsem Liamnek. Miután az elveszett tagunk is visszatér, kezdhetünk szedelőzködni. Eleanor vállalkozik a pálya bezárásához, Lou pedig vele tart, miszerint barátnője fél egyedül.
Amint az előtérbe érünk enyhe meglepetés fogad minket. Egy kupac cipő összecsomózva áll a kanapé mellett, míg a többit a jelek szerint magunk kereshetjük meg. Danielle bosszús arccal vágódik le a kanapéra, az ölébe veszi a hatalmas cipő csomót, majd elkezdi kicsomózni, míg Perrie hasonló arckifejezéssel indul a segítségére.
- Fogadni merek, hogy Louis műve ez is – morog Zayn, miközben legalább 3 cipőt próbál lehalászni az egyik lámpáról.
- Pont, ahogy El, megérezte – motyogom, miközben a további lábbelik keresésre indulok.
Utam sikertelenül vezet a női mosdóba, de amikor kijövök nevettető látvány fogad, ahogy Niall Liam nyakába csimpaszkodva, Harry székek segítségével, míg Zayn egy egyszerű seprűvel vadászik. Mindössze egy pár hiányzik, amikor harmadszorra járjuk végig az egész épületet.
- Tomlinson, hol a cipőm? – üvölti Harry, s szemeit idegesen mereszti barátjára, aki a kanapén terpeszkedve, nyelvével barátnője szájában matat.
- Miért engem kérdeztek? – háborodik fel ő is.
- A te cipőd pedig, érdekes módon nem tűnt el, ahogy Eleanoré sem, mégis csak te lehetsz ennyire hülye – morog Zayn. El suttog valamit, amiért Louis felpattan, s pár perc múlva sértődött fejjel, nyújtja át Harrynek az elveszett cipőket.

Miután az otthoni melegben elfogyasztunk egy-egy bögre forrócsokit, és a lányok is haza indulnak, fáradtan terülök el az ágyamon. Már szinte percek választanak el, éppen kezdek álmodni, amikor kivágódik az ajtóm.
- Ne mondd, hogy aludni akarsz! – húzza fel Harry a szemöldökét.

- Miért mit szeretnél csinálni? – kérdezem, szemeim pedig továbbra is csukva vannak.
- Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk a Funky Buddhába. – vigyorog, s amíg a válaszomra vár, az asztalom mellett foglal helyet.

- Ez mi? – hirtelen kapja fel a piros, vastag füzetem, amiről azt hittem sikerült elrejtenem.

- Tedd le! – parancsolok rá kétségbeesetten és már indulok is felé.

- Mi ez? Emily mióta titkolózol előttem?

- Ha annyira szeretnéd tudni, történeteket kezdtem el írni, de nem szeretném egyelőre, hogy más is lássa, kérlek ne is nézz bele, ígérem, te fogod látni először – alkudozom, ő pedig a lapok közé tolja hüvelykujját.
- Nem olvasok bele, ha velünk bulizni. – egyezkedik.

- Nincs kedvem – teszem karba a kezeimet, amit meg is bánok. Egy hirtelen mozdulattal kinyitja a füzetem. Nem néz bele, egy pillantással se méltatja, bennem mégis megáll az ütő.- Szóval?- Harry, kérlek! Elmegyek. Győztél, csak csukd be azt a rohadt füzetet, és tedd vissza a helyére, különben elfelejtheted, hogy bármi közöd is lett volna hozzám – mérgelődöm.- Fél óra múlva indulunk. – mosolyog, puszit lehel az arcomra, majd kisétál. 

Egy halvány rózsaszín koktélruhát választok, fekete mintával. A szokásos sminket kenem magamra, a hajamat pedig egyenesre vasalom. Pont időben végzek, mégis sietek, így a folyosón Harry mellkasának ütközöm. Fehér inget visel, barna nadrággal.
- Gyönyörű vagy! – mondja, miután végig mér.
- Köszönöm! – sütöm le a szemeimet. – Te sem nézel ki rosszul.
Nagy meglepetésemre, már Zayn is harci szerelésben ácsorog. Nyomorogva szállunk be a taxiba, majd rövid időn belül, megkönnyebbülve pattanok ki. A tomboló tömegen átkeveredni a legnehezebb, néhányan belemarkolnak a fenekembe, legszívesebben megfordulnék és minden egyes alkalommal felpofoznám az illetőt, e helyett egyre jobban szorítom Harry kezét, aki előttem tör utat nekünk.
Miután kényelmesen elhelyezkedünk az egyik VIP bokszban, Louis szó nélkül pattan fel, percekkel később pedig egy kisebb tálcával tér vissza. A harmadik kör után kezdem elveszíteni önmagam, karon ragadom Harryt, s a tömegbe húzom. Eszeveszett módon őrülünk meg a kedvenc zenémre, amit egy lassú dal követ. Csípőmre helyezi kezét, ezzel engem irányítva, majd egyre közelebb hajol.
- Meg szeretnélek csókolni – motyogja ajkaimra. Szeretném, ha megtenné, de kettőnk közül én vagyok a józanabb, így nekem kell hárítanom.
- Részeg vagy. Emlékezz a múltkori esetre is.
- Nem emlékszem semmire – görbül le a szája. Egy ideig még szenvedek vele, majd a lassú zenét, ismét egy gyorsabb váltja fel, mi pedig szép lassan visszaindulunk a többiekhez. Egyedül én ülök le, Hazz, karon ragadja Niallt, majd el is tűnnek. Előveszem, a telefonom majd videóra veszem őket, miközben egész jól szórakozom rajtuk.
- Miért jöttetek vissza? – kérdezi Liam, én pedig a videót leállítva, hozzá kezdek beszélni.
- Azt mondta, meg szeretne csókolni. Én megijedtem, ezért visszajöttünk, nem szeretnék kockáztatni, pedig látszik, mennyire nem emlékezne semmire. És te miért vagy józan? – húzom fel a szemöldököm.
- Valakinek vigyáznia kell rátok – rántja meg lazán a vállát, majd feláll, s kezét felém nyújtja.
- Gyere, táncolj velem. A csókveszély nálam úgysem fenyeget – nevet fel, én pedig beleegyezem. A tömeg közepére mászunk, ahol nem messze, Louis és Zayn egymásba borulva lassúznak, a zene ellenére. A jó kedvem kezd ismét visszatérni, azonban Liam válla felett meglátom valamit. Valamit, ami hiába igaz, nem akarok hinni a szememnek.