31.rész

Sziasztok!:)
Hosszas kihagyás után vissza tértem. Nem tudom, hogy az a kevés olvasóm megmaradt-e, de minden esetre az eddigi részeket feljavítottam, és most a következővel is itt vagyok. Remélem tetszeni fog!
Ui.1: Megnyílt az új blogom ami egy Zayn fanfic. ITT megtaláljátok.
Ui.2: ITT pedig elérhettek ha bármi kérdésetek van.
Jó olvasást!:)
Nonci.xx

- Ez az utolsó doboz Kicsim? - hallom az ismerős hangot a hátam mögül, miközben ráérősen indulok el a pince felé.
- Igen - válaszolom, s mielőtt még elindulnék le, Harry kikapja azt a kezemből.
- Majd én leviszem - apró puszikat hagy a számon, miközben szabad kezével a derekamnál fogva húz magához, de a kényeztetésem nem tart sokáig, ugyanis egy váratlan pillanatban elszakad tőlem. Még akkor is értetlenül állok a pincelejáró előtt, amikor ismét meglátom mosolygós arcát, amint a fokokat kettesével szedve tart felém. Elvigyorodik, majd ajkait az enyémekre nyomja, fenekem alá nyúl, s egészen a kanapéig cipel. Miután megszakítjuk a csókot, elhelyezkedik, amikor pedig meg is találja a számára kényelmes pozíciót, a mellkasára von. Egy ideig még mozgolódunk, mire halkan kuncogni kezdek, rövid időn belül viszont sikerül kényelmesen elhelyezkednünk, így a távirányító után nyúl, majd bekapcsolja a tv-t. Percekig kapcsolgatja azt, ám amikor az egyik film láttán, kis híján felsikkantok, abba hagyja a gomb nyomkodását.
- Imádom ezt a filmet - simulok szorosabban hozzá.
- A filmet vagy Mario Casast? - vonja fel a szemöldökét.
- Már nem Mario miatt szeretem, csak a történet miatt, különben is itt vagy nekem te - vigyorgok, mire megmutatja édes gödröcskés mosolyát. A film végéig Harry kissé megnőtt hajával játszom. Már szinte a válláig lenőtt, így egy csinos kis kontyot is készíthet belőle. Imádom, hogy ez a haja egy teljesen más stílust vált ki belőle, mégis szép karakteres arcot ad neki. Múlt héten a már kissé sárgára kopott hajam egy új színt kapott, s Lounak köszönhetően megismerkedett egy ollóval is. Ezer éve nem volt ilyen rövid a hajam, most viszont Harryvel versenyt tarthatunk kié nő gyorsabban.
A film végére már szinte elalszunk, Harry pedig felvillanyozódva ül fel, miközben szorosan tart magához, mielőtt még kiesnék az öléből.
- Mit szólsz egy házavató bulihoz?
- Én másra gondoltam - rágcsálom az ajkam.
- Kifejtenéd, hogy én is értsem? - húzogatja szemöldökét, én pedig szájára tapadok. Hevesen faljuk egymás ajkait, az egyik pillanatban még az én felsőm repül, a másikban pedig már az ő nadrágja köszönti a padlót, egy halk puffanással. Kipirult arccal és heves szívveréssel húzódom el tőle, mikor meghallom a csengőt. Alsó ajkamba harap, ezzel kérlelve a marasztalásra.
- Majd utána - egy apró puszit hagyok a szája sarkában, majd a felsőm után nyúlva indulnék fel az emeletre, de nem hagyja.
- Nem mész sehova - könyökömnél fogva húz magához s engem küld ajtót nyitni, amíg ő a nadrágjával vesződik. Nevetve indulok a bejárathoz, a szavak azonban a torkomon akadnak, ugyanis egy olyan személyt pillantok meg a fehér fa túloldalán, akire életemben nem számítottam. Arcom fájdalmas grimaszba torzul, ahogy visszaköszönök neki.
- Honnan tudod, hogy itt lakunk? Egyáltalán, mit keresel itt? - faggatom.
- Vannak összeköttetéseim - válaszolja egy gúnyos mosollyal. - Már be sem engedsz? - szemöldöke flegmán emelkedik fel a homlokáig, kelletlenül arrébb állok. Nem várom meg, a nappaliba sietek, ahol Harry édesen mosolyogva vár minket, azonban ez a mosoly eltűnik, amint meglátja kétségbeesett arcom. Hozzá sietek, s kitartott kezei közé mászom. Sírnom kell, de bármennyire is félek, próbálok erős maradni. Ha a remegést nem is, legalább a könnyeimet próbálom kontrollálni.
- Bármi is fog történni, szeretlek. Téged szeretlek Harry, és nem mást! - suttogom a fülébe.
- Miért mondod ezt? - egy tincset tűr a fülem mögé.
- Mert nagyon rossz előérzetem van - motyogom, s mint egy végszóra megjelenik köreinkben a srác, akit a legutóbb az ajtóban hagytam. Harry karjai megfeszülnek körülöttem, ahogy a váratlan, s főként hívatlan vendégünkre pillant.
- Sean - morogja. - Te mit keresel itt? - kérdezi ő is.
- Hallottam egy-két dolgot, így csak gratulálni szeretnék a barátnődnek.
- A menyasszonyom - javítja ki Harry.
- Miért akarnál gratulálni? - kérdezem.
- A babához - mondja olyan egyszerűen, mintha a világ legnyilvánvalóbb dolgáról számolna be, de mielőtt megszólalhatnék, elénk dobja az eddig kezében szorongatott újságot. Harry idegesen marja el az asztalról, s percekkel később döbbent arccal nyújtja felém az újságot, amiben valóban a terhességemről írnak, ami még a magyarországi kiruccanásomon történt.
- Harry, én nem.. - kezdenék azonnali magyarázkodásba, de ő nemet int a fejével és a konyhába siet. Sean kihasználja az alkalmat, feláll, majd ismét helyet foglal, ezúttal mellettem.
- Látod? Egy ártatlan találkozó, röpke 2 óra akkor, és mindez nem történik meg - kacsint, s mielőtt válaszolhatnék, a kanapéra szorít, ajkait pedig az enyémekre helyezi. A vér is kihűl bennem, könnyek pörögnek le az arcomon, miközben undorodva lököm el magamtól. Felállok, hogy kitessékelhessem, ám amikor oldalra pillantok olyan dolgot látok, amit senkinek sem kívánnék. Harryt látom, aki falfehér arccal ácsorog a konyhaajtóban, lábai előtt egy kisebb víztócsa, amiben üvegszilánkok úszkálnak. Szó nélkül indul fel az emeletre, nekem pedig nem kell tovább Seannel foglalkoznom, hallom a bejárati ajtó csapódását, így én is az emeletre igyekszem. Hatalmas szerencsémre nyitva az ajtó, Harry pedig az ágyunkon ül. Kezét a térdén támasztja, ujjai a tincseit markolásszák. Sír. Ritkán látom sírni, de amikor ezt teszi, tudom bármi is történt, a dolog valóban fáj neki. Leülök mellé, kezemet a hátára simítom.
- Miért nem mondtad, hogy terhes vagy? - förmed rám, nekem pedig nem kéne, de elnevetem magam.
- Mert nem vagyok terhes. Harry, ha az lennék, szerinted most itt lennénk? Szerinted visszajöttem volna veled? Esetleg igent mondtam volna, vagy össze költöztem volna veled? Azt hittem te legalább tudod milyen, amikor értelmetlen pletykákat terjesztenek rólad, hiszen annyira sokszor megélted már ezt. Az legalább megfordult a fejedben, hogy a terhesség egyik jele sem mutatkozott még rajtam? Hallottad egyáltalán mit mondott Sean, amikor a konyhába mentél?
- Csak a csókot láttam - motyogja megtörten. Tudom, mennyire fáj neki, a szavak mégis szinte maguktól buknak ki belőlem. Sean bogarat ültetett a fülébe, és ez nem hagyja nyugodni, pedig tudom, hogy tudja a valóságot.
- Gondolom azt is láttad, amikor eltoltam magamtól - mondom. Válaszát meg sem várva felállok. A földszintre megyek, idegesen kapkodom össze az üvegszilánkokat, pár darab mély vágást hagy a kezemen, de nem érdekel. A víz már szinte szétfolyt s felszáradt, mindössze pár csepp vérrel keveredett, mégis ott hagyom. A fürdőben ellátom a friss sebeket, majd bakancsot húzok, s a kabátomat magamra kapva elhagyom a lakást. A közeli erdőbe sietek, már régen messze járhatok, amikor a zsebembe nyúlok. Egy szál cigit veszek ki a dobozból, már legalább a felét elszívom, amikor borzalmas köhögés tör rám.