26.rész

Ahogy kilépek az utcára, megcsap a hideg. Mit sem törődve ezzel, keresem Harryt. A sötétben észreveszek egy alakot, akinek járása hasonlít a barátoméra, így a megérzéseimben bízva követni kezdem. Elég nagy a távolság köztünk, mégsem esik nehezemre követnem.  Amint utolérem, csalódnom kell, ugyanis egy teljesen idegen férfit követtem. Mégsem csüggedek le, észreveszem, hogy a Direction ház csak pár utcányira van. Már nem is vagyok olyan messze, amikor egy ismerős hangot hallok. Gyorsítok a lépéseimen, sietősen megyek át az utca túl oldalára. Pár perces keresgélés után észreveszem a hang forrását. 

- Te sírsz? – guggolok le mellé, kezemet finoman a hátára helyezem. Ijedten kapja rám tekintetét, majd amikor felismer vonásai megkeményednek.
- Igen, sírok. Miért ne sírhatnék, ha egyszer fáj? – szűri fogai között, miközben visszahajtja fejét a térdei közé, s bele markol a tincseibe. – Mit keresel itt? - lefejtem a kezeit a hajáról, végül mellé ülök.
- Mert szeretlek Harry –válaszolok egyszerűen.
- Ha valóban így lenne, most nem ülnénk itt. Miért jöttél utánam?
- Aggódom érted. Kérlek, ne haragudj. Az életemre esküszöm, hogy nem direkt történt. Szerinted, ha direkt csináltam volna, és tényleg nem szeretnélek, most itt ülnék? Fontos vagy nekem Harry. Szeretlek, az első perctől fogva mióta megismerkedtünk és szeretni is foglak.  Hadd idézzek neked egy magyar zenekartól. Mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.
Elcsukló hangom, s kérlelő magyarázkodásom, úgy tűnik jó hatással van rá.
- Gyere ide te majom! – húz magához. Először megijedek a hirtelen jött hangulatváltásától, majd amikor sikerül megnyugodnom, szorosabban férkőzök a karjai közé.
- Menjünk be, mielőtt felfázunk – mondja, majd mielőtt ellenkezhetnék, az ölébe kap és meg sem áll a lakásunkig, miközben elmesélek neki minden előzményt. – Akkor semmi okom sincs rád haragudni, csakis Niallre.
- Nem. Kérlek, ne haragudj rá! Nem szeretném, hogy miattam menjen tönkre a barátságotok. Akkor inkább már engem utálj! – könyörgök neki, már szinte sírva. Száját szólásra nyitja, de nem tud megszólalni, a bejárati ajtó kicsapódik, Louis pedig idegesen rohan le minket.
- Itt vannak! – kiabál vissza a többieknek, akik egy nagy levegőt lépve belépnek a helyiségbe.
- Niall? – kérdezem, amikor megbizonyosodom, hogy valóban csak 4 fiú áll körbe.
- Eddig velünk volt, gondolom a szobájába ment – mondja Zayn. – Elárulnátok, mi történt?
- Már nem fontos, semmi baj sincs – legyint Harry. – De nekem most beszélnem kell Niallel – mondja, mire összeszűkül a gyomrom és kétségbeesetten nyúlok a karja után. – Nem fogom bántani. Annál sokkal fontosabb vagy – lehel apró csókot az ajkaimra.
Az órámra pillantok, hajnali 3.
- Ugye ti sem vagytok még álmosak? – kérdezem a többieket.
- Mit szeretnél? – mosolyog Liam, bár látom, ahogy óvatosan elnyom egy ásítást.
- Nem nézzük meg azt az új filmet? Annyira szeretek veled Disneys dolgokat csinálni és már nagyon hiányzik. De csak akkor, ha nincs ellenedre.
Amíg a srácok a nappaliban várnak rám, a szobámba sietek, hogy előkeressem a nemrég vett DVD-t. Vissza fele még megállok Niall ajtaja előtt, és nyugtázom magamban, hogy mindketten épségben vannak. Mire leérek a fiúk már egymásba kapaszkodva várják a filmet egy tál pattogatott kukorica társaságában. Beüzemelem a lejátszót, majd Liam mellé kuporodva indítom el a filmet. Időközben a hiányzó két bandatag is társul. Aggódva pillantok fel a filmből, majd megnyugszom, amikor mindketten egy apró mosolyt küldenek felém. Harry mellém telepszik, míg Niallnek már csak a fotel jut. A film vége felé rám tör a sírhatnék. Amikor Harry ezt észreveszi védelmezően fonja körém karjait, majd óvatosan ringatni kezd. Szinte már csak mi nézzük a filmet.
- Fordul a szél, köd száll alá. Itt valami készül, nem késik soká. Nem tudom, mit hoz a szél, rosszat, jót, de valami azt súgja, ilyen már volt – mondjuk szinte egyszerre egymásra mosolyogva. Harry letörli a kibuggyanó könnycseppet a szemem sarkából én pedig egy puszit adok a szája sarkába.
- Hihetetlen, hogy emlékszel még rá – suttogom.
- Az első könyv, amit végig olvastam, csakis miattad – dörmögi. – Most már mehetünk aludni?
- Maradjunk itt a többiekkel – kérlelem, a mosoly pedig levakarhatatlan az arcomról.
- Rendben – puszil a hajamba. Magunkra teríti a kedvenc plédünket és megvárja, amíg elhelyezkedem, ami igencsak nehéz egy koktélszoknyában.

Mint a két legfiatalabb, mi kelünk fel a legkésőbb. Úgy tűnik, a kanapén alvás sem tartozik a legjobb ötleteim közé, ugyanis a nyakamat fájlalva ülök fel. Harry ébredezik, így egyedül hagyom. A telefonomat felkapom az asztalról és egyenesen a konyhába sétálok. A látvány megmosolyogtat. A fiúk a konyhapultot körbe ölelve alszanak. A készüléket szorongatva kihasználom az alkalmat, így készítek egy gyors fényképet, mielőtt észrevennének.
- Töröld ki! – Louis hangjára összerezzenek.
- Honnan tudod, mit csináltam, ha nem is erre nézel? – kérdezem összevont szemöldökkel.
- Én egy Ninja vagyok – tornázza magát ülőhelyzetbe.
- Aki éjjel legény..
-.. azt másnap hagyd aludni! – fejezi be helyettem a mondatot Zayn. Kihalászom a kedvenc bögrémet a szekrény mélyéről, amikor pedig megfordulok, Harry kissé kómás arcával találom szembe magam. Sosem szerette, ha kávézom, így kihasználja az alkalmat, kikapja a kezemből a bögrét és már készíti is a kakaót. Óvatosan hátrapillant, amikor meggyőződik róla, hogy senki sem figyel, a lábaim közé férkőzik és egy hosszú csókot lehet ajkaimra.
- Szeretnék egy tetkót – simítok végig a mellkasán.
- Ne szeress! Ezzel csak elcsúfítod magad. Nekem így is tökéletes vagy – súgja.
- De édes vagy! – kuncogok, mire Zayn összehúzott szemöldökkel feltápászkodik, és felénk lépdel. Egy hirtelen mozdulattal végig nyalja Harry felkarját, majd egy vállrendítés kíséretében hozzá teszi.
- Szerintem inkább sós – alig hagyják el a szavak a száját, már ismét a többiek között terpeszkedik.
- Az ég áldjon meg Malik! – nevet fel szem forgatva Hazz.
- Kösz, inkább kihagyom! – dünnyögi. Harry dereka köré kulcsolom a lábaimat, kezeimmel próbálok kapaszkodni és mindkét italra is figyelek, amíg ki nem érünk az udvarra. A bögréket óvatosan az asztalra helyezi, majd szép lassan elenged. Összekulcsolt ujjakkal, egymáshoz simulva sétálunk. Lábunkat a medencébe lógatva ülünk, és csak élvezzük egymás társaságát.
- Tényleg szeretnél egy tetkót? – kérdezi hosszas hallgatás után.
- Igen.
- És tudod, már, hogy mit?
- Régen mindig Pán Pétert szerettem volna a combomra.
- Emlékszem – nevet fel. – Azt hittem sosem szoksz le róla.
- Nem mondtam, hogy véglegesen leszoktam róla, csak várok még vele, van egy sokkal jobb ötletem.
- Meg is osztod velem?
- Valami, ami rád emlékeztet.
- Gondold át, és ha nem bánod meg, elviszlek – szorítja meg finoman a kézfejem.
- Semmit sem bánok meg, ami veled kapcsolatos – mondom és az orromat az övéhez dörgölöm.

25. rész

- Minél előbb megeszed ezt a szendvicset, annál előbb mehetsz vissza, nézni azt a hülyeséget! – emeli egy kicsit feljebb a hangját, miközben én makacsul összezárom az ajkaimat.
- Aranyos vagy, amikor hisztizel – nevet ki Zayn, majd kicsit komolyabban a másik oldalamra lép és apró katonákra szeli a szendvicsem.
- Rosszabb vagy, mint egy óvodás – forgatja a szemeit Harry. Beadom a derekam, ugyanis rájövök, ha engedelmeskedem, előbb szabadulok. Amint elpusztítom az utolsó kis katonát is, kérdőn nézek a barátomra, aki csak elmosolyodik, majd egy homlok puszi után elenged, én pedig meg sem állok a szobámig. Kényelmesen elhelyezkedem az ágyamban és már folytatom is a sorozatot, ott ahol abba hagytam.
Az első évad több mint felét is elhagyom, amikor Harry beront hozzám.
- Elkérhetem a laptopom egy kicsit? – ül le mellém az ágyam szélére.
- Nem jó az enyém? Ha nincs ebben a szobában, akkor a tiédben lesz.
- Lehetetlen vagy Emily! – nevet fel. – Mit csináljak, hogy leszakadj egy kicsit arról a sorozatról? Elhanyagolsz – biggyeszti le a száját.
- Nem mondtam, hogy nem nézheted velem - húzom közelebb magamhoz, miközben egy apró puszit adok a szája sarkába. – Neked is tetszeni fog – nyúzom továbbra is.
- Ez ilyen lányos dolog, inkább kihagyom – indulna el, de utána szólok.
- Két vélemény van Harry. Az enyém és a helytelen – Erre a kijelentésemre hirtelen megfordul, majd egy újabb őrült végtelenségig tartó vitát kezdünk, amin nagyon jól szórakozom.
- Te csak két alkalommal vagy hülye, amikor szülinapod van, és amikor nincs – kapom a következő hülyeséget Harrytől.
- Akkor remélem azt is tudod, hogy hülyének hülye a barátja, és ez így van rendjén – mászok ki az ágyból, hogy megölelhessem.
- Ez fájt. Lehülyéztél – kap a mellkasához, és ismét szomorú arccal néz rám. Már éppen szólalnék még újra, amikor Zayn, nevetve belép a szobába.
- Ha befejeztétek a szájharcot, jó lenne, ha lejönnétek. Vár rátok egy kis feladat.
- Miért mi?
- Biztosan, azért, mert mi vagyunk a legkisebbek – súgja Harry a fülembe, de sikertelenül, ugyanis alig fejezi be a mondatot, Zayn már nyitja is a száját.
- Liam és Louis boltba mentek. Niallről nem tudunk semmit, de jelenleg ő sem tartózkodik a házban, én pedig lefekszem egy kicsit, így rátok hárul ez a feladat. Emily nem ülhetsz egész nap egy sorozat előtt, Harry neked pedig felügyelned kell.
- Ha tudnátok milyen jó, nem ezt mondanátok – fonom össze magam előtt a karomat és durcás arcot vágok.
- Haha – üvölt az arcomba Hazz is, egy győzelemittas mosollyal az arcán. Zayn csak szem forgatva indul el.
- Gyertek már! – kiállt vissza, amikor mi még egy helyben állunk a szobám közepén.
Ahogy leérünk, megállunk a nappaliban.
- Zayn hol vagy már? – kiabál Harry.
- A konyhában, mindjárt megyek! – kiállt vissza a kreol bőrű barátunk.
- Harry! Valami szőrös van a lábamnál és nem merek oda nézni! – adok hangot a rémületemnek, amikor valami izét érzek a lábamnál. Harryből ismét egy hatalmas nevetés tört ki, amikor felkapja a lábamnál motoszkáló szőrös izét és az arcom elé tartja.
- Ez egy kutya te szerencsétlen! – görnyed össze, miközben fel-felnyerít.
- Zayn, mit keres itt egy kutya? – kérdezem, amikor meg győződök róla, hogy a göndör barátomból nem igen szedek ki semmit.
- A szomszéd hozta át, pár óráig kellene rá vigyáznotok. Viszont nekem el kell mennem, Perrienek szüksége van rám. Jó szórakozást! – jön ki a konyhából a telefonját szorongatva. Nem kell sokat várnunk, hogy elhagyja a házat, és végleg egyedül maradjunk. Egy kicsit még várok, amíg megbizonyosodom, hogy nem jön vissza, majd a fürtösre nézek, aki viszonylag már összeszedte magát.
- Te vigyázol rá, mert kiröhögtél! Mennem kell, ki kell derítenem, hogy ki ölte meg Alisont! – ordítom el magam, majd futásnak eredek, hogy minél előbb a szobámba érjek, de félúton elkapja a derekamat és visszahúz.
- Nem mész sehova! Neked kell vigyáznod rá! – vigyorog.
- Meg vagyok veled áldva! – forgatom a szemem, majd a kutya felé sétálok.

Halk kopogás jön az ajtóm felől. Öt fiúval élek együtt, közülük, egyetlen egy nem képes rám törni az ajtót, így kizárásos alapon tudom, hogy Liam áll a fa túloldalán.
- A fiúknak szórakozni van kedvük, ezért arra gondoltunk lenézünk a Funky Buddha-ba. Harry kikötötte, hogy kötelező jönnöd és mielőtt berontott volna, hogy az ölében cipeljen el, inkább feljöttem érted én – mondja kedvesen. Épp, hogy kinyitom a számat, az említett személy be is esik a szobába, miközben teli torokból visít.
- Mi az, hogy nem akarsz jönni? – kiabál, próbál komoly lenni, de az a tipikus Harry jókedv, csak azért is ott ül az arcán. Felvont szemöldökkel nézek Liamre.
- Biztos, hogy Őt is magunkkal akarjuk vinni? Én nem akarok egy ilyennel mutatkozni – játszom a flegmát, és úgy látszik Liam is érti, ő is beszáll.
- Mit gondolsz? Kötözzük meg, és hagyjuk a pincében?
- Szerintem a szobája is elég, de ragasszuk le a száját, mielőtt a szomszédok kihívják a rendőrséget – vigyorgok Liamre, majd mindketten elnevetjük magunkat.
- Nincsenek is szomszédaink – húzza fel az orrát Hazz.
- Körülbelül fél óra és indulunk – tájékoztat Liam, majd elhagyja a szobát.
- Öltözz asszony, megyünk mulatni! – csapja össze a tenyerét Harry, majd lányos pózban próbál kitipegni a szobámból. Nevetve lépek a szekrényemhez, és tisztázom magamban, hogy a barátom még mindig idióta.

Már körülbelül a harmadik számot tomboljuk végig, amikor kezdek elfáradni, így leülök a fiúk mellé, Harryt egyedül hagyva a táncparketten.
- Hol hagytad a lovagod? – kérdezi Louis.
- Még a vak is látja, hogy ott táncol, vagy nem tudom, mit akarnak jelenteni ezek a mozdulatok – fogom a fejem, miközben magyarázok. A göndörke is szép lassan csatlakozik hozzánk, Louis pedig szokásához hűen már hozza is az italainkat. A hangulat tökéletes még Niall is elereszt pár mosolyt.
- Imádom ezt a számot! – kiáltok fel, amikor felismerem a zenét. – Nem jössz táncolni? – kérdezem a mellettem ülő szöszit.
- Miért nem a barátoddal mész? – vonja fel a szemöldökét.
- Nézz csak rá. Szerinted ilyen állapotban tud táncolni?  - kérdezem, miközben Harryre mutatok, aki egy üres pohárral beszélget (?). Niall vonakodva de, elindul velem. Már van bennünk bőven alkohol, élvezzük egymás társaságát, amikor Niall hirtelen megcsókol. A vér is megfagy bennem, valamiért mégis visszacsókolok.
- Ne haragudj, nem kellett volna – süti le a szemeit.
- Szerintem sem ez volt a legjobb ötleted. Amíg a többiek nem tudják, nem lesz baj – mosolygok rá bíztatóan.
- Szerintem már tudják – mondja, arca pedig fal fehér lesz. Ahogy megfordulok, az arcomra rémület ül ki, amikor megpillantom Harryt. Hasonlóan fehér az arca, mint Niallnek, szája ’o’ alakot formál, majd hirtelen összezárja ajkait, állkapcsa megfeszül, és elindul a tömegben. Gratulálok Emily, ismét csodálatosat alkottál! Utána indulok, út közben még találkozom a fiúk értetlen pillantásaival is, de nincs időm magyarázkodásra, meg kell találnom a barátomat, aki pár perce még életvidámabb volt bármelyikünknél is. Nincs elég idő, hogy mindenkit kikerüljek, ahogy csak tudok, tolakodok a kijárat felé, mielőtt még nagyobb baj érne utol.

24.rész

Nagyon kedvellek, és nem úgy, mint egy átlagos barátot..Szeretlek Emily, és nem tudok változtatni az érzéseimen. Sajnálom..

Niall szavai visszhangzanak a fejemben, miközben egyedül ülök az ágyamon. Szeretem őt, de nem tudok többként tekinteni rá, mint egy barát.
- Megint rosszul vagy? – zökkent ki Harry a gondolatmenetemből, ahogy beront a szobámba.
- Nem csak elgondolkoztam – mosolygok vissza rá. – Feküdj le, mindjárt jövök – simítok végig a karján miközben az ajtóm felé lépdelek.
- Gyanús vagy vöröske. Biztosan jól érzed magad?
- Persze, egy perc az egész, maradj itt – adok egy apró puszit a szája sarkába, majd véglegesen elhagyom a kuckómat. Becsukom az ajtót, pár percig gondolkozom, hogy tényleg be szeretnék-e menni hozzá. Mardos a bűntudat, amiért nem tudom viszonozni azt a szeretet, amit ő próbál nyújtani, ezért szép lassan az ajtaja elé sétálok. Aprót kopogok, majd választ sem várva nyomom le a kilincset.
- Mit akarsz? – szűrődik tompán a fa másik oldaláról. Niall mindig is gondtalan volt. Talán még az X-Factor idején láttuk utoljára szomorúnak, de én most megtörtem. Mivel nem válaszolok, elfordítja a kulcsot a zárban, így be tudok lépni. A sötétítőket behúzta, hanyatt fekszik az ágyában, amikor becsukom magam mögött az ajtót, várok egy kicsit. Amikor már kezdem tisztábban látni a körvonalakat, Niall óvatosan felül, de mielőtt megszólalhatna, én kezdek el beszélni.
- Niall, kérlek, ne haragudj!
- Nem kell bocsánatot kérned, nekem kellett volna csendben maradnom – még ebben a teljes sötétségben is látom, ahogy beszéd közben hanyagul rendít egyet a vállán. Nem tudom, mit kéne tennem ezért csak esetlenül állok vele szemben, miközben a súlyomat az egyik lábamról a másikra helyezem.
- Nem szeretném, ha ez miatt szomorú lennél, az aranyos, kedves, mindig vidám Niallt jobban szeretem, és gondolom a többiek is.
- Úgy tűnik, ő most szünetel – nem látom tisztán, mégis érzem azt a keserű mosolyt, ami az arcán pihen.
- Kérlek, ne csináld ezt, sokkal jobb lányokat is megérdemelsz nálam, ne ragadj le itt. Hiszek benne, hogy egy csodálatos lány vár rád valahol, csak meg kell Őt találnod – borulok a nyakába.
- Igazad lehet, te foglalt vagy én pedig, majd úgyis találni fogok egy Directionert aki elvisel maga mellett, hiszen a banda első szabálya, hogy nem randizunk más testvérével vagy barátnőjével – ölel vissza, bár érzem, hogy csak erőlteti az egészet.
- Ne csináld ezt, nem szeretnék rosszban lenni senkivel sem.
 - Nem is vagyunk rosszban, én nem haragszom, megértelek. Inkább menj, a lovagod már vár.
- De – kezdenék újabb fecsegésbe, amikor félbeszakít.
- Emily! – fújja ki hosszan a levegőt. – Jól leszek, csak kell egy kis idő, de jól leszek. Menj nyugodtan – lökdös az ajtó felé.
- Rendben, de szólj, ha baj van, vagy valami – mondom utoljára. Tudom, hogy ezzel csak az ördögöt festem a falra, de egy apró puszit adok az arcára, mire megremeg.
- Csak legközelebb zárjátok be az ajtót! – mondja, miközben elhagyom a szobáját. Felkuncogok, mire ő is elereszt egy kisebb nevetést, így viszonylag megnyugszom, és valamennyivel boldogabban lépdelek a saját szobám felé. Halkan nyitok be, most sem csalódok a megérzéseimben. Harry kiterülve fekszik az ágyamban. A maradék utat, halkan teszem meg, óvatosan arrébb dúrom a kedvenc helyemen elterülő srácot, befekszem mellé, majd a kislámpát is lekapcsolom. Két karját már szorosan fonja is körém, szuszogását a nyakamnál érzem.
- Ha szóltál volna, arrébb megyek – szólal meg végül, mire kicsit összerezzenek.
- Azt hittem alszol.
- Aludtam is, vagy mi. Amikor kimentél, megcsináltam az ágyat, aztán 10 perc után elaludtam, és akkor tértem magamhoz, amikor próbáltál arrébb tolni – dörmögi a fülembe.
- Nem vicces – húzom fel az orrom. – Inkább aludj. Jó éjszakát Hazz!
- Jó éjszakát Milly! – puszil a nyakamba. Attól eltekintve, hogy egész nap aludtam, az álom hamar visszatér hozzám, már majdnem alszom, amikor hallok még egy Szeretlek szót is, de nem tudom, hogy már az álom vagy még a valóság szüleménye.

Hajnali öt lehet, amikor felébredek, a torkom száraz, mint a sivatag, ezért óvatosan kimászom Harry mellől, magamra csavarom a sárga plédet, ami az ágy mellett hever a földön, majd halkan elindulok a lépcső felé, a konyhában iszom egy pohár vizet. Időközben rájövök, hogy valóban nem vagyok már álmos, végig sétálok az egész földszinten, de rájövök, hogy egyedül nem jó, ezért visszacaplatok a szobámba. A látvány megmosolyogtat, Harry egy kispárnát szorongatva édesen alszik. Mielőtt visszafeküdnék az ágyba, a rekedtes hangjával a szívbajt hozza rám.
- Minek mászkálsz? Nem, hogy aludnál – dörmögi.
- Felébresztettelek? – kérdezek egyből vissza.
- Ha nem fekszel mellettem, már egyből felébredek. Miért nem alszol? – faggat továbbra is csukott szemekkel.
- Nem tudok aludni – adom az egyszerű választ.
- A szobámban van a laptopom, hozd át! – szólal meg, pár perc némaság után. Nem tudom, mit szeretne, de biztosan nem fog kimozdulni az ágyamból, én pedig inkább sétálnék most London utcáin. Mielőtt felidegesíteném, az újabb idétlen kérésemmel, inkább úgy döntök, átmegyek a laptopjáért, pedig az is elgondolkoztat, miért nem jó neki az enyém. Mire visszaérek a szobámba, Harry már ülőhelyzetben vár, a takaró a derekáig le van csúszva, így amíg oda érek, végig tudom bámulni a csodálatos felsőtestét, amit több tetoválás is tarkít. A kezébe adom a gépet, amíg elmegyek a fülhallgatómért. Szépen elhelyezkedem mellette, amíg pötyög valamit, végül befekszik mellém, a laptopját pedig az ölembe helyezi.
- Twitteren találtam ebből a sorozatból trendeket és kicsit utána néztem, szerintem biztosan tetszeni fog neked – puszil a hajamba. A füles egyik felét felajánlom neki, de nemet int a fejével, egy apró szájra puszi után ő is elhelyezkedik mellettem. - Ameddig még lehet, alszom – mondja halkan, én pedig a haját birizgálva indítom el a sorozat első részét.

Már az hatodik résznél tarthatok, amikor Harry az oldalamat bökdösve kezd el zaklatni.
- Mennyi az idő? – kérdezi, amikor kiveszem a fülest a fülemből.
- Lassan 10 óra lesz.
- Ne mondd, hogy azóta is azt nézed – nyitja nagyra a szemeit, amint a képernyőre pillant.
- Nem bírtam abba hagyni, nagyon tetszik. Pont az én stílusom. Köszönöm Hazz – hajolok le hozzá, hogy egy hatalmas puszit nyomhassak az arcára.
- Szóra sem érdemes, azért remélem, nem ezt fogod nézni egész nap – nevet fel halkan, fejét az ölembe helyezi, miközben szép lassan ébredezik.
- Azt hittem, végig tudok menni az összes évadon, de te ezt úgy sem fogod hagyni.
- Próbálkozni csak szabad – húzogatja a szemöldökét, mire felnevetek. – Gyere, menjünk le reggelizni – mászik át rajtam.
- Nem vagyok éhes, de te nyugodtan lemehetsz – dörzsölöm meg az arcom és nyúlok is a fülhallgatóm után, amikor ismét megszólal.
- Ne csináld, már! Enned kell! Ne akard, hogy én vigyelek le – lecsukja a laptopja tetejét, és már emelné is ki az ölemből, amikor a kezei után nyúlok.
- Kérlek Harry! Csak ezt a részt had fejezzem be – nézek rá ártatlanul. A könyörgésemet, hidegen hagyva, az asztalomra helyezi a gépet, majd visszalép mellém és karon ragadva talpra állít.
- Túlságosan is ismerlek, ahhoz, hogy tudjam az az egy rész mennyit jelent – puszil a nyakamba, majd kihasználva az alkalmat, mintha csak egy zsák lennék a vállára dob, kiront a folyosóra és futásnak ered. A rémülettől visítozva kérem, hogy tegyen le, miközben fejtetőn kapok kilátást a formás hátsó felére.

23.rész

Éles sikoly hagyja el a számat, majd egy hirtelen mozdulattal felülök. A tüdőm rettenetesen fáj. Száraz könnyek nyomát érzem az arcomon. Levegőért kapkodom. Vissza kell gondolnom mi is történt az előbb, amikor sikerül felfognom ismét sírásban török ki.
- Emily! Jól vagy? Miért sikítottál? – tépi fel hirtelen az ajtómat, a hang alapján Zayn. Nem nézek rá, keservesen sírok, miközben a párnámat ölelem magamhoz. – Nyugodj meg, nincs semmi baj! – lép közelebb hozzám. Leül mellém, karjait védelmezően kitárja, én pedig gondolkozás nélkül mászom az ölébe. Lassan ringatni kezd, miközben simogatja a fejem, így pár perc múlva sikerül megnyugodnom. – Jézusom, te tűz forró vagy! – teszi tenyerét a homlokomra. – Hozok gyógyszert, utána szeretném, ha mindent elmesélnél – tájékoztat, majd amilyen gyorsan megjelent el is tűnik. Amíg egyedül vagyok, próbálom össze rakni a dolgokat a fejemben. Az egyedüllétem nem tart tovább 5 percnél, Zayn ismét berobban a szobába, egyik kezében egy doboz és lázmérő a másikban pedig egy poharat tart. Úgy látszik az ijedtség, ami az arcán ül, kihat a többiekre is, ugyanis az arab srác nyomában ott vannak a többiek is. Szép lassan csend telepedik a szobára, amit a lázmérő halk kis csipogása zavar meg. Mielőtt még megnézhetném Liam szó nélkül kapja ki a kezemből, majd ijedten kap a dobozhoz.
- 38°C! Már csak egy tabletta van – adja oda az utolsó pirulát.
- El kell mennünk a boltba. Hozzunk valamit? Milyen teát szeretnél? – teszi fel sorban a kérdéseket Niall.
- Barackosat – mosolygok fáradtan.
- Menjetek nyugodtan, majd én itt maradok vele – ül le az ágyamra Harry, miután kényelmesen visszafészkelem magam a helyemre.
- Szeretnék beszélni veled – motyogom halkan, amikor Louis utolsóként távozik a szobámból.
- Baj van? – kérdezi rémültem, miközben közelebb csúszik hozzám.
- Nem tudom Harry! – túrok idegesen a hajamba, miközben próbálom vissza tartani a könnyeimet.
- Akkor értünk haza, amikor sikítottál, Zayn ért fel leghamarabb. Emily el kell mondanod, hogy mi történt.
- Rosszat álmodtam. Eddig a pillanatig nem tudtam, hogy tényleg megtörtént-e vagy csak álom volt – hosszan fújom ki a levegőt, miközben egy kövér könnycsepp végig folyik az arcomon. Harry óvatosan az eddigiekhez is közelebb mászik, letörli a könnycseppet és védelmezően magához ölel.
- Ha el szeretnéd mesélni, itt vagyok, meghallgatlak! – puszil a hajamba, én pedig megbízom benne.
- Amikor ti elmentetek túrázni, haza jöttem.. – kezdem a mesélést, de ő már az első percben félbeszakít.
- Tudom, ezért is jöttünk haza, miután vissza értünk. A szívbajt hoztad ránk, főleg rám – kapom a következő puszit az arcomra.
- Szóval ott tartottam, hogy haza jöttem. Amikor az erdőben először eltűntem, megáztunk ezért főként azért is vagyok rosszul – folytatom a mesélést, Ő pedig türelmesen hallgatja. Az utolsó mondatom után ismét elsírom magam. Harry az ölébe ültet és próbál megnyugtatni. – Nem szeretnélek elveszíteni Harry! – bújok szorosabban hozzá, miután egy kicsit is megnyugodtam.
- Nem szeretném, ha egy percig is azon gondolkoznál, hogy elhagylak másért! – tűr egy tincset a fülem mögé. – Igen, féltékeny voltam, amikor megpusziltad Niallt, mert tudom, hogy nem azokról a rohadt virágokról beszélgettetek, de e miatt nem kellett volna ott hagynod minket. A túra alatt rájöttem, mennyire idióta vagyok, amiért úgy ott hagytalak, de Liam nem engedett vissza – magyarázza. – Mennyire érzed jól magad? – kérdezi, miközben egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem mondanám, hogy rosszul vagyok.
- És mennyire szeretnél megfertőzni?
- Idióta vagy, ha azt hiszed, megfertőznélek – nevetek fel. – Szeretlek Harry, de a legkevésbé sem foglak megfertőzni.
- Egy apró csókot sem kaphatok? – néz rám kiskutya szemekkel.
- Talán – a válasz mellett elvigyorodom, és magamhoz húzom Harryt. Ajkaimat az övéire tapasztom, ezzel a mozdulattal pedig hatalmas hibát követek el, ugyanis azzal, hogy engedem, hogy megcsókoljon, minden eddigi ellenkezés eltűnik. Nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Amikor erre rájön, bele mosolyog a csókunkba, de még így sem hajlandó abba hagyni.
A hosszas csókcsatát Ő szakítja meg. Megfogja a felsőm alját, majd ismét kiskutya szemekkel néz, aprót bólintok, mire a felsőmet átbújtatja a fejemen és eldobja azt. Az anyag egy halk puffanással ér földet, kaján vigyor ül ki az arcára, egy apró kis szájra puszi után ismét megismétli az előbbi mozdulatot a saját felsőjével. Szép lassan a nadrágjaink is lekerülnek, mutatóujjamat a boxere szélébe akasztom, szép lassan kezdeném el lehúzni róla, amikor kicsapódik az ajtó. Niall meglepett arckifejezéssel néz ránk, majd szép lassan szólásra nyitja száját.
- Ö, bocs. Emily hoztunk gyógyszert és Louis csinált neked teát! – hadarja, miközben sietősen csukja be az ajtót. Harryre nézek, szinte egyszerre robban ki belőlünk a nevetés.
- Reméltem, hogy legalább az ajtót bezártad.
- Azt mondták elmennek itthonról. Honnan tudtam volna, hogy ilyen hamar megjönnek, arról sem volt fogalmam, hogy valaki még be is ront – nevet továbbra is miközben lemászik rólam, és összeszedi a szétdobált ruháinkat. – Amúgy sajnálom. Nem szeretném, hogy rosszabbul legyél, úgyhogy zuhanyozz le hideg vízzel, hogy lemenjen a lázad, addig hozok fel teát és gyógyszert - mondja, miközben már húzza is fel a nadrágját.
- Nem kell semmit sem sajnálnod, én hagytam magam. Viszont örülnék, ha megvárnál, nem szeretném, ha ti szolgálnátok ki.
- Emily! Azt hittem ezt már megbeszéltük – fújtat, miközben a hajába túr. – Nekünk nem teher kiszolgálni, és amúgy is pihenned kell.
- Fogadni mernék, hogy pár perccel ezelőtt még nem gondoltál a pihenésemre, amúgy sincs kedvem egész nap itt feküdni – nyomok puszit arcára, majd kinyitom az ajtóm és szép lassan elindulok a földszintre. Csak a nappaliig jutok, amikor észreveszem, hogy Harry lohol utánam. Egy percig sem várok rá, futásnak eredek, és meg sem állok a konyháig. Mivel zokniban vagyok, csak kilököm az ajtót és úgy csúszom be az említett helyiségbe. A fiúk meglepődött arckifejezéseivel találom szembe magam, de még pislogni sincs idejük a göndörke hasonló belépővel robban be.
- Jézusom! Megint úgy viselkedtek, mint az ovisok. Emily! Szerintem jobban tennéd, ha fent maradnál az ágyadban és pihennél - méreget Liam idegesen. Úgy látszik az előbbi jelenetünket csak Louis találta viccesnek, de Zayn arcán is látok egy kis vigyort.
- Csak előtte szedd össze a barátodat a földről – hallom az arab srác nevetését is, miután Louisba kapaszkodva próbálom abba hagyni a nevetésemet. A földre pillantok, ahol meglátom Harryt miközben a székbe kapaszkodva próbál meg felállni. A látványától még nagyobb röhögő görcs tör rám.
- Te szerencsétlen! – mindössze csak ennyit tudok kinyögni, miközben egyik kezemmel a hasamat fogom, a másikkal pedig a könnyeimet törlöm le. Pár napja ő nevetett rajtam, most nekem van alkalmam rajta röhögni. Miután Harry összeszedte magát és viszonylag mi is megnyugodtunk megiszom a Louis által készített forró barackos teámat. Zayn a kezembe nyomja a lázmérőt, amíg Liam felinvitál a szobámba.
- Legalább addig had maradjak itt, amíg megnézzük, hogy lázas vagyok-e – könyörgök Liamnek továbbra is, aki csak összekócolja a hajamat és az egyik szék felé mutat. Mielőtt leülnék, Harry elkapja a karomat, leül, végül az ölébe enged.
- Milyen nagylelkű vagy – adok egy apró puszit az arcára. A lázmérő csipogásáig továbbra is jókedvűen beszélgetünk, kivéve Niallt aki mintha kicsit magába fordult volna. – Úgy látszik, már nem vagyok lázas! – nyújtom át Liamnek a lázmérőt vigyorogva. – Talán csak a rémálomtól volt, és az azutáni gyógyszer már le is vitte azt – gondolkozom hangosan.
- Azért jó lenne, ha még kicsit pihennél – mosolyog, válaszul haragos tekintettel nézek rá és kidugom a nyelvemet.
- Te kis szemtelen! – kap a derekamhoz Harry. Ismét nevetésben török ki, miközben a padlón fetrengek, ő pedig rám nehezedve csiklandozza az oldalam.
- Meg látszik, hogy ki a két legfiatalabb itt! – csap Harry hátára Louis, miközben vigyorogva kiveszi a tejet a hűtőből.
- Menjetek szobára! – húzogatja a szemöldökét Zayn, mire Niall a konyhapultra köpi a teát és erősen köhögni kezd. Liam mögé lép, párszor megütögetni a szöszit, majd amikor megbizonyosodik róla, hogy jól van, ismét ránk emeli tekintetét.
- Most már tényleg menjetek fel aludni, mielőtt valakiben kárt tesztek! – hiába próbál kemény lenni, az ő arcán is látok egy igen apró mosolyt. Visszatámadva mászom ki Harry alól, majd Liam elé lépek és szorosan megölelem.
- Jól van Daddy D! – puszilom arcon. – Jó éjszakát srácok! – mosolygok, majd indulnék fel, amikor Harry utánam kiállt.
- Mindjárt utánad megyek.
- Majd én felkísérem! – pattan fel Niall.
- Baj van Nialler? – kérdezem, miközben sétálunk fel az emeletre.
- Ezt majd fent megbeszéljük.