25. rész

- Minél előbb megeszed ezt a szendvicset, annál előbb mehetsz vissza, nézni azt a hülyeséget! – emeli egy kicsit feljebb a hangját, miközben én makacsul összezárom az ajkaimat.
- Aranyos vagy, amikor hisztizel – nevet ki Zayn, majd kicsit komolyabban a másik oldalamra lép és apró katonákra szeli a szendvicsem.
- Rosszabb vagy, mint egy óvodás – forgatja a szemeit Harry. Beadom a derekam, ugyanis rájövök, ha engedelmeskedem, előbb szabadulok. Amint elpusztítom az utolsó kis katonát is, kérdőn nézek a barátomra, aki csak elmosolyodik, majd egy homlok puszi után elenged, én pedig meg sem állok a szobámig. Kényelmesen elhelyezkedem az ágyamban és már folytatom is a sorozatot, ott ahol abba hagytam.
Az első évad több mint felét is elhagyom, amikor Harry beront hozzám.
- Elkérhetem a laptopom egy kicsit? – ül le mellém az ágyam szélére.
- Nem jó az enyém? Ha nincs ebben a szobában, akkor a tiédben lesz.
- Lehetetlen vagy Emily! – nevet fel. – Mit csináljak, hogy leszakadj egy kicsit arról a sorozatról? Elhanyagolsz – biggyeszti le a száját.
- Nem mondtam, hogy nem nézheted velem - húzom közelebb magamhoz, miközben egy apró puszit adok a szája sarkába. – Neked is tetszeni fog – nyúzom továbbra is.
- Ez ilyen lányos dolog, inkább kihagyom – indulna el, de utána szólok.
- Két vélemény van Harry. Az enyém és a helytelen – Erre a kijelentésemre hirtelen megfordul, majd egy újabb őrült végtelenségig tartó vitát kezdünk, amin nagyon jól szórakozom.
- Te csak két alkalommal vagy hülye, amikor szülinapod van, és amikor nincs – kapom a következő hülyeséget Harrytől.
- Akkor remélem azt is tudod, hogy hülyének hülye a barátja, és ez így van rendjén – mászok ki az ágyból, hogy megölelhessem.
- Ez fájt. Lehülyéztél – kap a mellkasához, és ismét szomorú arccal néz rám. Már éppen szólalnék még újra, amikor Zayn, nevetve belép a szobába.
- Ha befejeztétek a szájharcot, jó lenne, ha lejönnétek. Vár rátok egy kis feladat.
- Miért mi?
- Biztosan, azért, mert mi vagyunk a legkisebbek – súgja Harry a fülembe, de sikertelenül, ugyanis alig fejezi be a mondatot, Zayn már nyitja is a száját.
- Liam és Louis boltba mentek. Niallről nem tudunk semmit, de jelenleg ő sem tartózkodik a házban, én pedig lefekszem egy kicsit, így rátok hárul ez a feladat. Emily nem ülhetsz egész nap egy sorozat előtt, Harry neked pedig felügyelned kell.
- Ha tudnátok milyen jó, nem ezt mondanátok – fonom össze magam előtt a karomat és durcás arcot vágok.
- Haha – üvölt az arcomba Hazz is, egy győzelemittas mosollyal az arcán. Zayn csak szem forgatva indul el.
- Gyertek már! – kiállt vissza, amikor mi még egy helyben állunk a szobám közepén.
Ahogy leérünk, megállunk a nappaliban.
- Zayn hol vagy már? – kiabál Harry.
- A konyhában, mindjárt megyek! – kiállt vissza a kreol bőrű barátunk.
- Harry! Valami szőrös van a lábamnál és nem merek oda nézni! – adok hangot a rémületemnek, amikor valami izét érzek a lábamnál. Harryből ismét egy hatalmas nevetés tört ki, amikor felkapja a lábamnál motoszkáló szőrös izét és az arcom elé tartja.
- Ez egy kutya te szerencsétlen! – görnyed össze, miközben fel-felnyerít.
- Zayn, mit keres itt egy kutya? – kérdezem, amikor meg győződök róla, hogy a göndör barátomból nem igen szedek ki semmit.
- A szomszéd hozta át, pár óráig kellene rá vigyáznotok. Viszont nekem el kell mennem, Perrienek szüksége van rám. Jó szórakozást! – jön ki a konyhából a telefonját szorongatva. Nem kell sokat várnunk, hogy elhagyja a házat, és végleg egyedül maradjunk. Egy kicsit még várok, amíg megbizonyosodom, hogy nem jön vissza, majd a fürtösre nézek, aki viszonylag már összeszedte magát.
- Te vigyázol rá, mert kiröhögtél! Mennem kell, ki kell derítenem, hogy ki ölte meg Alisont! – ordítom el magam, majd futásnak eredek, hogy minél előbb a szobámba érjek, de félúton elkapja a derekamat és visszahúz.
- Nem mész sehova! Neked kell vigyáznod rá! – vigyorog.
- Meg vagyok veled áldva! – forgatom a szemem, majd a kutya felé sétálok.

Halk kopogás jön az ajtóm felől. Öt fiúval élek együtt, közülük, egyetlen egy nem képes rám törni az ajtót, így kizárásos alapon tudom, hogy Liam áll a fa túloldalán.
- A fiúknak szórakozni van kedvük, ezért arra gondoltunk lenézünk a Funky Buddha-ba. Harry kikötötte, hogy kötelező jönnöd és mielőtt berontott volna, hogy az ölében cipeljen el, inkább feljöttem érted én – mondja kedvesen. Épp, hogy kinyitom a számat, az említett személy be is esik a szobába, miközben teli torokból visít.
- Mi az, hogy nem akarsz jönni? – kiabál, próbál komoly lenni, de az a tipikus Harry jókedv, csak azért is ott ül az arcán. Felvont szemöldökkel nézek Liamre.
- Biztos, hogy Őt is magunkkal akarjuk vinni? Én nem akarok egy ilyennel mutatkozni – játszom a flegmát, és úgy látszik Liam is érti, ő is beszáll.
- Mit gondolsz? Kötözzük meg, és hagyjuk a pincében?
- Szerintem a szobája is elég, de ragasszuk le a száját, mielőtt a szomszédok kihívják a rendőrséget – vigyorgok Liamre, majd mindketten elnevetjük magunkat.
- Nincsenek is szomszédaink – húzza fel az orrát Hazz.
- Körülbelül fél óra és indulunk – tájékoztat Liam, majd elhagyja a szobát.
- Öltözz asszony, megyünk mulatni! – csapja össze a tenyerét Harry, majd lányos pózban próbál kitipegni a szobámból. Nevetve lépek a szekrényemhez, és tisztázom magamban, hogy a barátom még mindig idióta.

Már körülbelül a harmadik számot tomboljuk végig, amikor kezdek elfáradni, így leülök a fiúk mellé, Harryt egyedül hagyva a táncparketten.
- Hol hagytad a lovagod? – kérdezi Louis.
- Még a vak is látja, hogy ott táncol, vagy nem tudom, mit akarnak jelenteni ezek a mozdulatok – fogom a fejem, miközben magyarázok. A göndörke is szép lassan csatlakozik hozzánk, Louis pedig szokásához hűen már hozza is az italainkat. A hangulat tökéletes még Niall is elereszt pár mosolyt.
- Imádom ezt a számot! – kiáltok fel, amikor felismerem a zenét. – Nem jössz táncolni? – kérdezem a mellettem ülő szöszit.
- Miért nem a barátoddal mész? – vonja fel a szemöldökét.
- Nézz csak rá. Szerinted ilyen állapotban tud táncolni?  - kérdezem, miközben Harryre mutatok, aki egy üres pohárral beszélget (?). Niall vonakodva de, elindul velem. Már van bennünk bőven alkohol, élvezzük egymás társaságát, amikor Niall hirtelen megcsókol. A vér is megfagy bennem, valamiért mégis visszacsókolok.
- Ne haragudj, nem kellett volna – süti le a szemeit.
- Szerintem sem ez volt a legjobb ötleted. Amíg a többiek nem tudják, nem lesz baj – mosolygok rá bíztatóan.
- Szerintem már tudják – mondja, arca pedig fal fehér lesz. Ahogy megfordulok, az arcomra rémület ül ki, amikor megpillantom Harryt. Hasonlóan fehér az arca, mint Niallnek, szája ’o’ alakot formál, majd hirtelen összezárja ajkait, állkapcsa megfeszül, és elindul a tömegben. Gratulálok Emily, ismét csodálatosat alkottál! Utána indulok, út közben még találkozom a fiúk értetlen pillantásaival is, de nincs időm magyarázkodásra, meg kell találnom a barátomat, aki pár perce még életvidámabb volt bármelyikünknél is. Nincs elég idő, hogy mindenkit kikerüljek, ahogy csak tudok, tolakodok a kijárat felé, mielőtt még nagyobb baj érne utol.