23.rész

Éles sikoly hagyja el a számat, majd egy hirtelen mozdulattal felülök. A tüdőm rettenetesen fáj. Száraz könnyek nyomát érzem az arcomon. Levegőért kapkodom. Vissza kell gondolnom mi is történt az előbb, amikor sikerül felfognom ismét sírásban török ki.
- Emily! Jól vagy? Miért sikítottál? – tépi fel hirtelen az ajtómat, a hang alapján Zayn. Nem nézek rá, keservesen sírok, miközben a párnámat ölelem magamhoz. – Nyugodj meg, nincs semmi baj! – lép közelebb hozzám. Leül mellém, karjait védelmezően kitárja, én pedig gondolkozás nélkül mászom az ölébe. Lassan ringatni kezd, miközben simogatja a fejem, így pár perc múlva sikerül megnyugodnom. – Jézusom, te tűz forró vagy! – teszi tenyerét a homlokomra. – Hozok gyógyszert, utána szeretném, ha mindent elmesélnél – tájékoztat, majd amilyen gyorsan megjelent el is tűnik. Amíg egyedül vagyok, próbálom össze rakni a dolgokat a fejemben. Az egyedüllétem nem tart tovább 5 percnél, Zayn ismét berobban a szobába, egyik kezében egy doboz és lázmérő a másikban pedig egy poharat tart. Úgy látszik az ijedtség, ami az arcán ül, kihat a többiekre is, ugyanis az arab srác nyomában ott vannak a többiek is. Szép lassan csend telepedik a szobára, amit a lázmérő halk kis csipogása zavar meg. Mielőtt még megnézhetném Liam szó nélkül kapja ki a kezemből, majd ijedten kap a dobozhoz.
- 38°C! Már csak egy tabletta van – adja oda az utolsó pirulát.
- El kell mennünk a boltba. Hozzunk valamit? Milyen teát szeretnél? – teszi fel sorban a kérdéseket Niall.
- Barackosat – mosolygok fáradtan.
- Menjetek nyugodtan, majd én itt maradok vele – ül le az ágyamra Harry, miután kényelmesen visszafészkelem magam a helyemre.
- Szeretnék beszélni veled – motyogom halkan, amikor Louis utolsóként távozik a szobámból.
- Baj van? – kérdezi rémültem, miközben közelebb csúszik hozzám.
- Nem tudom Harry! – túrok idegesen a hajamba, miközben próbálom vissza tartani a könnyeimet.
- Akkor értünk haza, amikor sikítottál, Zayn ért fel leghamarabb. Emily el kell mondanod, hogy mi történt.
- Rosszat álmodtam. Eddig a pillanatig nem tudtam, hogy tényleg megtörtént-e vagy csak álom volt – hosszan fújom ki a levegőt, miközben egy kövér könnycsepp végig folyik az arcomon. Harry óvatosan az eddigiekhez is közelebb mászik, letörli a könnycseppet és védelmezően magához ölel.
- Ha el szeretnéd mesélni, itt vagyok, meghallgatlak! – puszil a hajamba, én pedig megbízom benne.
- Amikor ti elmentetek túrázni, haza jöttem.. – kezdem a mesélést, de ő már az első percben félbeszakít.
- Tudom, ezért is jöttünk haza, miután vissza értünk. A szívbajt hoztad ránk, főleg rám – kapom a következő puszit az arcomra.
- Szóval ott tartottam, hogy haza jöttem. Amikor az erdőben először eltűntem, megáztunk ezért főként azért is vagyok rosszul – folytatom a mesélést, Ő pedig türelmesen hallgatja. Az utolsó mondatom után ismét elsírom magam. Harry az ölébe ültet és próbál megnyugtatni. – Nem szeretnélek elveszíteni Harry! – bújok szorosabban hozzá, miután egy kicsit is megnyugodtam.
- Nem szeretném, ha egy percig is azon gondolkoznál, hogy elhagylak másért! – tűr egy tincset a fülem mögé. – Igen, féltékeny voltam, amikor megpusziltad Niallt, mert tudom, hogy nem azokról a rohadt virágokról beszélgettetek, de e miatt nem kellett volna ott hagynod minket. A túra alatt rájöttem, mennyire idióta vagyok, amiért úgy ott hagytalak, de Liam nem engedett vissza – magyarázza. – Mennyire érzed jól magad? – kérdezi, miközben egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem mondanám, hogy rosszul vagyok.
- És mennyire szeretnél megfertőzni?
- Idióta vagy, ha azt hiszed, megfertőznélek – nevetek fel. – Szeretlek Harry, de a legkevésbé sem foglak megfertőzni.
- Egy apró csókot sem kaphatok? – néz rám kiskutya szemekkel.
- Talán – a válasz mellett elvigyorodom, és magamhoz húzom Harryt. Ajkaimat az övéire tapasztom, ezzel a mozdulattal pedig hatalmas hibát követek el, ugyanis azzal, hogy engedem, hogy megcsókoljon, minden eddigi ellenkezés eltűnik. Nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Amikor erre rájön, bele mosolyog a csókunkba, de még így sem hajlandó abba hagyni.
A hosszas csókcsatát Ő szakítja meg. Megfogja a felsőm alját, majd ismét kiskutya szemekkel néz, aprót bólintok, mire a felsőmet átbújtatja a fejemen és eldobja azt. Az anyag egy halk puffanással ér földet, kaján vigyor ül ki az arcára, egy apró kis szájra puszi után ismét megismétli az előbbi mozdulatot a saját felsőjével. Szép lassan a nadrágjaink is lekerülnek, mutatóujjamat a boxere szélébe akasztom, szép lassan kezdeném el lehúzni róla, amikor kicsapódik az ajtó. Niall meglepett arckifejezéssel néz ránk, majd szép lassan szólásra nyitja száját.
- Ö, bocs. Emily hoztunk gyógyszert és Louis csinált neked teát! – hadarja, miközben sietősen csukja be az ajtót. Harryre nézek, szinte egyszerre robban ki belőlünk a nevetés.
- Reméltem, hogy legalább az ajtót bezártad.
- Azt mondták elmennek itthonról. Honnan tudtam volna, hogy ilyen hamar megjönnek, arról sem volt fogalmam, hogy valaki még be is ront – nevet továbbra is miközben lemászik rólam, és összeszedi a szétdobált ruháinkat. – Amúgy sajnálom. Nem szeretném, hogy rosszabbul legyél, úgyhogy zuhanyozz le hideg vízzel, hogy lemenjen a lázad, addig hozok fel teát és gyógyszert - mondja, miközben már húzza is fel a nadrágját.
- Nem kell semmit sem sajnálnod, én hagytam magam. Viszont örülnék, ha megvárnál, nem szeretném, ha ti szolgálnátok ki.
- Emily! Azt hittem ezt már megbeszéltük – fújtat, miközben a hajába túr. – Nekünk nem teher kiszolgálni, és amúgy is pihenned kell.
- Fogadni mernék, hogy pár perccel ezelőtt még nem gondoltál a pihenésemre, amúgy sincs kedvem egész nap itt feküdni – nyomok puszit arcára, majd kinyitom az ajtóm és szép lassan elindulok a földszintre. Csak a nappaliig jutok, amikor észreveszem, hogy Harry lohol utánam. Egy percig sem várok rá, futásnak eredek, és meg sem állok a konyháig. Mivel zokniban vagyok, csak kilököm az ajtót és úgy csúszom be az említett helyiségbe. A fiúk meglepődött arckifejezéseivel találom szembe magam, de még pislogni sincs idejük a göndörke hasonló belépővel robban be.
- Jézusom! Megint úgy viselkedtek, mint az ovisok. Emily! Szerintem jobban tennéd, ha fent maradnál az ágyadban és pihennél - méreget Liam idegesen. Úgy látszik az előbbi jelenetünket csak Louis találta viccesnek, de Zayn arcán is látok egy kis vigyort.
- Csak előtte szedd össze a barátodat a földről – hallom az arab srác nevetését is, miután Louisba kapaszkodva próbálom abba hagyni a nevetésemet. A földre pillantok, ahol meglátom Harryt miközben a székbe kapaszkodva próbál meg felállni. A látványától még nagyobb röhögő görcs tör rám.
- Te szerencsétlen! – mindössze csak ennyit tudok kinyögni, miközben egyik kezemmel a hasamat fogom, a másikkal pedig a könnyeimet törlöm le. Pár napja ő nevetett rajtam, most nekem van alkalmam rajta röhögni. Miután Harry összeszedte magát és viszonylag mi is megnyugodtunk megiszom a Louis által készített forró barackos teámat. Zayn a kezembe nyomja a lázmérőt, amíg Liam felinvitál a szobámba.
- Legalább addig had maradjak itt, amíg megnézzük, hogy lázas vagyok-e – könyörgök Liamnek továbbra is, aki csak összekócolja a hajamat és az egyik szék felé mutat. Mielőtt leülnék, Harry elkapja a karomat, leül, végül az ölébe enged.
- Milyen nagylelkű vagy – adok egy apró puszit az arcára. A lázmérő csipogásáig továbbra is jókedvűen beszélgetünk, kivéve Niallt aki mintha kicsit magába fordult volna. – Úgy látszik, már nem vagyok lázas! – nyújtom át Liamnek a lázmérőt vigyorogva. – Talán csak a rémálomtól volt, és az azutáni gyógyszer már le is vitte azt – gondolkozom hangosan.
- Azért jó lenne, ha még kicsit pihennél – mosolyog, válaszul haragos tekintettel nézek rá és kidugom a nyelvemet.
- Te kis szemtelen! – kap a derekamhoz Harry. Ismét nevetésben török ki, miközben a padlón fetrengek, ő pedig rám nehezedve csiklandozza az oldalam.
- Meg látszik, hogy ki a két legfiatalabb itt! – csap Harry hátára Louis, miközben vigyorogva kiveszi a tejet a hűtőből.
- Menjetek szobára! – húzogatja a szemöldökét Zayn, mire Niall a konyhapultra köpi a teát és erősen köhögni kezd. Liam mögé lép, párszor megütögetni a szöszit, majd amikor megbizonyosodik róla, hogy jól van, ismét ránk emeli tekintetét.
- Most már tényleg menjetek fel aludni, mielőtt valakiben kárt tesztek! – hiába próbál kemény lenni, az ő arcán is látok egy igen apró mosolyt. Visszatámadva mászom ki Harry alól, majd Liam elé lépek és szorosan megölelem.
- Jól van Daddy D! – puszilom arcon. – Jó éjszakát srácok! – mosolygok, majd indulnék fel, amikor Harry utánam kiállt.
- Mindjárt utánad megyek.
- Majd én felkísérem! – pattan fel Niall.
- Baj van Nialler? – kérdezem, miközben sétálunk fel az emeletre.
- Ezt majd fent megbeszéljük.