22.rész

Sziasztok!:)
Már tegnap szerettem volna közzé tenni, de egyszerűen nem tudtam megírni ezt a részt, még akkor sem, ha már megvolt az alap ötlet. Múlt héten olvastam, hogy ezt a történetet csak kopírozom. Nagyon rosszul esett és itt is szeretném közölni, hogy az egész történetet fejből és egyedül írom! Nagyon ideges voltam és úgy döntöttem nem folytatom tovább a blogolást, de időközben rájöttem, hogy pár névtelen nagyszájú miatt nem fogom feladni, szóval itt van a 22.rész is. Kérlek benneteket, hogy hagyjatok nyomot magatok után. 

Jó olvasást!
Nonci.xx

Nem szakítottam a hagyományokkal, mivel most is unatkozom egy forró bögre tea társaságában Disney mesét nézek. Már egy ideje kezdenek leragadni a szemeim, amikor mozgolódást hallok a földszintről. Ajtócsapódást, halk puffanásokat, végül nevetést. Megjöttek. Hangosan beszélgetnek, miközben jókat nevetnek egymáson. Megállítom a mesét és úgy döntök, csatlakozom hozzájuk. Mielőtt még felállnék, makacsságom utat tör magának, ugyanis mióta eljöttem nem kerestek, habár Niallel egyszer beszéltem. Visszamászom az ágyamba és újra elindítom a mesét, ezúttal halkabban. Lábdobogásokat hallok, ami azt jelenti, hogy valaki feltévedt az emeletre. Halk kopogás jön az ajtóm felől. Nem válaszolok, csendben várom a vendégem, miközben abban reménykedek, hogy Harry jött fel és egyáltalán nem haragszik rám. Az ajtó kinyílik, én pedig egy kicsit csalódok, ugyanis Niallt látom. Ha nincs ló jó a szamár is elv alapján mosolyogva mászom ki az ágyamból és jó szorosan megölelem a szőke barátom.
- Szia, Ariel! – mosolyog vissza rám. – Jól vagy? – kérdezi aggodalmasan.
- Hiányoztatok! – motyogom, miközben arcomat a pulcsijába temetem. – Történt valami, miután eljöttem? – húzom magam után. Megvárja, amíg kényelmesen elhelyezkedem, végül leül mellém és mesélni kezd.
- Amikor elindultunk túrázni, Harry kicsit ideges volt.  Amikor visszaértünk nem találtunk sehol, de a lányok is oda értek. Amíg a srácok üdvözölték a barátnőiket én elkezdtelek keresni téged. Akkor beszéltünk telefonon.
- Miért mondtad, hogy meg szeretnéd óvni a kapcsolatunkat? – vágok a szavába, ahogy eszembe jut a telefonbeszélgetésünk.
- Már tudod, hogy Liamnek új barátnője van és, hogy ő is eljött – túr idegesen a hajába. – Elhozta az egyik barátnőjét is, miszerint már csak nekem nincs barátnőm és szeretne segíteni. Ezen kívül hoztak pár üveg alkoholt is, Harry pedig kapott az alkalmon. Amíg telefonáltam, kiürített pár üveget és az éjszaka folyamán kicsit összemelegedtek – fejezi be a mesélést. Miközben ő idegesen dobol a lábával, én az egyik párnámat az arcom elé fogom és egy újabb hisztérikus sírást engedek el, miközben Niall próbál megvigasztalni.
- Nem kellett volna elmesélnem. Kérlek, ne sírj. Sajnálom! – szorít magához. Eltelik egy kis idő, mire megnyugszom. Szép lassan besétálok a fürdőbe, megmosom az arcomat hideg vízzel, majd a tükörből Niallre nézek.
- Már értem, miért nem keresett – szipogok. – A lányok is itt vannak? – kérdezem, miközben zsepit keresek.
- Igen. Gondoltuk, hogy ezek után nem nagyon lesz kedved lemenni, ezért majd felnéznek, ha szeretnéd – látom, mennyire rosszul viseli a kiborulásom, ennek ellenére mégis próbál mosolyogni.
- Az a lány is itt van? – kérdezem, miközben ökölbe szorítom a kezem és próbálom vissza tartani a könnyeimet.
- Nincs, de lehet, később ide jön – motyogja.
- Talán nem lesz baj, ha addig lenézek kicsit – próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
- Biztosan ezt szeretnéd? Ha akarod, fent maradhatsz és felhozunk mindent, amit csak szeretnél. Nem kell ezt csinálnod.
- Biztosan. Niall, nem szeretnélek kihasználni titeket és te is tudod, hogy nem bujkálhatok örökké a problémáim elől. 
Úgy látszik sikerül meggyőznöm, ugyanis nem erősködik tovább. Kinyitom az ajtót és kitolom magam előtt, végül én is elhagyom a rejtekhelyemet. Bátran lépkedek előre, azonban a lépcső előtt megtántorodom. Niall bíztatóan mosolyog rám, miközben aprót szorít a kézfejemen, ezzel bíztat, hogy nem lesz semmi baj. Bízom benne, így szép lassan elindulok. Ahogy leérünk, megpillantom Perriet, miközben Zayn ölében ül, Eleanort és Louist akik a szőnyegen birkóznak, Liamet és bizonyára Sophiát, Zaynék mellett, akik el vannak foglalva egymással és Harryt. Harryt, aki magába fordulva bámulja az üres televíziót. Oda mehetnék hozzá, megbeszélhetnék vele mindent, de félek. Nem akarok több csalódást, ezért a konyhába indulok. Kiveszek a hűtőből egy barackos ivójoghurtot és lerogyok az első székre. Mit tettem amiért ezt érdemlem? Szeretem Harryt, de most ismét csak szenvedünk. A konyhába már egyedül jöttem be, de hallom, hogy valaki közelít felém. Eddig Niall kitartóan itt volt mellettem, így gondolom, hogy most is csak ő jött utánam ezért hátra sem nézek. Egy kezet érzek a hátamon, majd egy ismerős illat kúszik az orromba.
- Kérlek, Emily! Ne haragudj rám. Annyira idióta vagyok – mondja, én pedig becsukom a szemeimet. Annyi mindent szeretnék mondani neki, de hiába nyitom szólásra a számat, egy hangot sem tudok kipréselni magamból. Kell egy kis idő, mire megnyugszom, amint ez sikerül szép lassan ismét megnyílok előtte így meg tudjuk beszélni a problémánkat.
Idióta, amiért megsértődik egy ártatlan kis puszi miatt, én pedig még nagyobb idióta vagyok, amiért megbocsájtom neki az előző apróságot. Szeretem Őt, és ez ellen nem tehetek semmit, így könnyen meg is bocsájtok. Hatalmas ujjongást kapunk a nappali irányából, amikor Harry vigyorogva csókol meg.
- Szeretlek, te barom! – ölelem át a nyakát nevetve.
- Én is szeretlek! – ölel szorosabban magához. Úgy tűnik, kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Sophiával is jól kijövök az este folyamán. Az idilli képet pedig a csengő zavarja meg. A jó kedvem kezd elpárologni, inkább leszek feszült, mint vidám. Ezt Niall veszi észre a leghamarabb és gyorsan a segítségemre is siet, miközben Liam kinyitja az ajtót. Egy szőke lány érkezik, ha nem tévedek ő Alison. Sophia két puszival köszönti, a többiek pedig vonakodva próbálják meg kedvesen üdvözölni. Úgy tűnik nekik sem szimpatikus. Ahogy a barátom elé lép, kezeim ismét ökölbe szorulnak, de úgy látszik Harry nem tud mit kezdeni a helyzettel, csak sután átöleli a lányt.
- Te lehetsz Niall barátnője. Szia, Alison vagyok. – mosolyog kedvesen, miközben a jobb kezét nyújtva felém.
- Niall barátnője? – szalad pár oktávval feljebb a hangom, miközben Harryre nézek, aki csak egy bocsánatkérő pillantást küld felém.

- Emily, az én barátnőm – köszörüli meg a torkát miközben mellém lép, kezeit védelmezően fonja a derekam köré.

- Gondolom, ha tényleg a barátnőd lenne, nem akartál volna lefeküdni velem tegnap este – ejt meg egy gúnyos mosolyt, mire Harry szorítása csak erősödik, a szoba pedig forogni kezd velem.- Nem akartam veled lefeküdni. Ha nem ittam volna, több eszem lett volna, hogy Emily után menjek – szűri a fogai közt.

- Mégsem tetted – rikácsolja a szőkeség, s míg Harry idegesen vágja le magát a kanapéra mellém, a lány lazán az ölébe mászik, s egy apró puszival ajándékozza meg a barátomat.
A levegő a tüdőmbe szorul, arcom fal fehér lesz. Undorodom a látványtól, mégsem vagyok képes megmozdulni. Látom Harry kétségbeesett és bocsánatkérő arcát, tudom, hogy nem akarja ezt, mindössze talán Liam kedvéért nem rendez jelenetet, hiszen a barátnője hozta ide. Amikor mégis a kezemért nyúl, én elhúzódom, s ismét a konyhába sétálok. Megiszom egy pohár vizet, majd a szekrényben kezdek el kutatni egy nyugtatóért.
- Mit keresel? – kérdezi Liam, én pedig szinte elejtem a kezemben lévő dobozokat.
- Semmit, menj csak vissza a többiekhez – próbálok mosolyogni, de nem megy, így visszabújok a szekrénybe, míg Liam pár üveggel masírozik vissza a nappaliba. Amikor megtalálom a keresett dobozt, beveszek egy szemet, összeszorítom a fogam, és visszasétálok a többiekhez. Alison továbbra is Harry ölében ücsörög, Sophia a kezébe ad egy pohár bort, s mielőtt a lány bele ihatna, kikapom a kezéből, s a tőlük legtávolibb pontra ülök le.
- Emily, ugye nem akarod meginni? – kérdezi Zayn azonnal.
- Már miért ne akarnám? – kérdezem flegmán, miközben várom a gyógyszer hatását.
- Mert láttalak az előbb, amikor.. – magyarázkodna, de nem tudja folytatni.
- Mert az az enyém! – fejezi be a mondatot Alison. Megrántom a vállam, kerül amibe kerül, a poharat az ajkaimhoz emelem, s mohón tűntetem el a benne lévő vörös folyadékot. Elfogyasztok még pár pohárral, Zayn akarata ellenére is, és bár tudom mekkora őrültséget csinálok megint, nem tud érdekelni. Figyelmemet már nem köti le, a kanapén enyelgő, egyre részegebb friss pár, inkább a többieknek hátat fordítva a kandallót kezdem vizsgálni, mikor szemeim egy idő után ólom súlyúak lesznek, s egy idő után már magamat is alig bírom megtartani, mint egy zsák úgy dőlök el a puha szőnyegen.