41.rész

Sziasztok!:)
Meghoztam a 41.részt. Ha jól számolom és minden jól megy, már csak 4 részt fogok ide hozni. Pár napja kitettem a jobb oszlopba egy szavazást, amire még nem érkezett visszajelzés, ezért arra kérlek benneteket, hogy ha a másik blogomon sem tettétek, itt szavazhattok.
Hagyjatok nyomot magatok után és jó olvasást!
Nonci.xx

- Elfeledtetem veled a problémáid - súgta a fülembe, miközben végig fektetett az ágyon.
Az arcom ragyog a boldogságtól, mikor felébredek. Fülig pirulva mászom közelebb Harryhez, aki még az igazak álmát alussza. Kezemet a takaró alá vezetem, és szorosan kulcsolom a derekára, miközben puszit adok a szájára, majd arcom a válla és a feje közti hajlatba temetem. Nem kell sokat várnom, hogy felébredjen. Rövid időn belül mozgolódni kezd, majd elmosolyodik, egy hirtelen mozdulattal pedig maga alá gyűr, de időm sincs sikítani, ajkai megtalálják az enyémet, s egy finom csókkal köszönt.
- Jó reggelt szerelmem! - motyogja a számra, majd ismét megcsókol, ami miatt elmosolyodom. - Hogy aludtál?
- Melletted tökéletesen - válaszolom, majd nyakánál fogva lehúzom még egy mélyebb, lassabb, s érzékibb puszit kizsigerelve belőle. Ebben minden benne van, amit Harry iránt érzek, és ezt ő is tudja.
Csendben fekszünk egymás mellett, szorosan, összebújva. A szobánkat bámulom, s mosolyogva emlékszem vissza a tegnapi megérkezésünkre. Ahogy a bőröndöket húzva, kézen fogva sétálunk a kis házunk felé, a következő pillanatban, Harry az ölébe kapva nyit be velem a szobánkba, s miután a táskáinkat az ágy mellé helyezi, a derekamat átölelve vezet ki az erkélyre, ahol csodálatos naplemente, gyertyák és rózsaszirmok fogadnak. Mikor sírva fakadok a boldogságtól, azonban ezt mégsem tudom szavakba önteni, a következő pillanatképem így az, ahogyan a göndör vigasztal, majd úgy dönt, hogy engeszteléskép, visszavisz a hálóba.
- Elfeledtetem veled a problémáid - suttogja a fülembe, miközben végig fektet az ágyon. Érzéki csókok, forró levegő, miközben a ruháink felváltva köszöntik a padlót, én pedig Harry elfeledtető akciója után, még jobban szárnyalok a boldogságtól, mint ahogyan azt képzeltem.

- Mit szólsz ehhez? Egyedül vagyunk az Indiai-óceánon, csak azért, hogy boldoggá tehesselek - vigyorog édesen, ám még mielőtt válaszolhatnék, kopognak.
- Ennyit arról, hogy egyedül vagyunk - nevetek fel, arcomat a párnába rejtve, miközben Harry morogva mászik ki mellőlem. - Jézusom, Harry, várj! - szinte rásikítok, ahogy meglátom az ajtó felé közeledni, ő pedig értetlen arccal fordul vissza felém.
- Baj van? - kérdezi.
- Nem szeretném, ha így nyitnál ajtót - mondom, miközben megpróbálom nem kinevetni. - Ha alsót nem is, legalább egy törölközőt csavarj a derekad köré - magyarázom, ő pedig végig pillant magán.
- Miért zavar téged, ha így nyitok ajtót? - tetetett felháborodással pásztáz, karjait keresztbe fonja maga előtt, miközben az ajtó felől ismét kopogás hallatszik.
- Csak takard el magad - hanyatlok vissza a párnára. - Kérlek, Harold! - motyogom a fehér anyagba.
- Ha még egyszer így szólítasz, téged is viszlek magammal - összevont szemöldökkel morogja, miközben magára csavar egy fehér anyagot, majd elcaplat az ajtóig, ahol egy napbarnított, Colgate mosolyú lányt fogad. Az idegen lány miatt, összeugrik a gyomrom, s még ebben a melegben is képes vagyok az államig húzni a takarót, miközben őket bámulom. Miközben Harry lepakolja mellém a tálcányi reggelit, megpróbálok jó képet vágni mindehhez, több-kevesebb sikerrel. Szerencsémre, hamar rájövök, hogy Hazz, szinte nem is foglalkozott a lánnyal, aki kiszolgált minket, és nem utolsó sorban az sem éri meg, hogy nagyobb figyelmet fordítsak felé, mint amekkorát érdemelne.
Csokitól maszatosan, nevetve kimászom az ágyból, a fürdőbe sietek, de nem lehetek sokáig egyedül.
- Mit szólnál, ha együtt fürdenénk? - állát a vállamon pihenteti, miközben a tükörképünket bámulja.
- Attól félek, abból nem csak fürdés lesz - megfordulok az ölelésében, s miután egy maszatos puszit hagyok az arcán, ellépek mellőle. A törölközőtől megszabadulva lépek be a kabinba, megnyitom a csapot és várok. Mosolyomat elfojtva harapok az ajkamba, miközben ujjai végig simítanak gerincemen. Maga felé fordít, s miközben megcsókol, finoman a falhoz taszít. Lábaim átkulcsolom a dereka körül, ujjaim a hajába markolnak.
- Annyira gyönyörű vagy! - motyogja a számba, miközben szép lassan a lábaimra állít.
- Szeretlek Harry - kipirult arccal sütöm le a szemeim, miközben a tusfürdőmet a kezébe veszi.

Egy egyszerű farmer shortot választok, egy fehér lenge felsővel, hajam félig vizes hullámokban omlik a hátamra.
- Ha most tudnék úszni, kereshetnénk delfineket - keserű mosollyal bámulom Harryt, aki két felső között őrlődik. Kikapom a kezéből a fekete anyagot, s a bőröndje felé dobom, majd amikor sikerül felvennie a fehér pólót, kezeinket összekulcsolva hagyjuk el a szállodák részlegét.
- Nem kell ahhoz úsznod, hogy delfineket láss - mondja, egy idő után. - De ha nagyon akarod, beszélek az egyik kigyúrt úszásoktatóval, hogy tanítson meg - húzogatja a szemöldökét.
- Miért tennél ilyet, ha itt vagy nekem te? - értetlenkedek.
- Hogy nekem is legyen okom a féltékenységre - karját lazán dobja át a vállam felett, miközben másik kezével szemére húzza a napszemüvegét. - Egy percig se hidd, hogy tudsz előttem titkot tartani - puszil a hajamba, de mielőtt válaszolhatnék, elhúzódik, és a parton várakozó dolgozók felé kezd sétálni.
- Harry, oda ne merj menni! - kiálltok utána nevetve. - Nincs szükségem úszásoktatóra - hadarom, majd utána futva a karja után kapok. Időm sincs követni a történéseket, ahogy hozzáérek, szemvillanás alatt fordul velem szembe, majd a fenekem alá nyúlva az ölébe kapva magához szorít.