11.rész

Nem tudom eldönteni, hogy az eddig történteket, mind a képzeletem szőtte, míg álmodtam, vagy valóban megtörtént, csak elaludtam a mese közben. Az ajtóm nincs bezárva, a folyosó üres. A nappaliba sétálok, és a konyhában sem találok senkit. Úgy döntök, ha már idáig eljöttem, készítek egy kakaót, így amíg a tej a mikróban melegszik, ujjaimmal az asztalon dobolva várakozom, amikor hangokat hallok. Nem kell sokat várnom, hogy megtudjam a zaj forrását, ugyanis perceken belül Harryvel kerülök egy légtérbe.
- Te mit keresel itt? – kérdezi. A kellemesen felmelegedett tejbe kakaóport és cukrot szórok, hosszas idő után pedig hozzá szólok.
- Tudtommal én is lakom. Hol kéne lennem?
- Azt hittem te is a fiúkkal vagy.
- Miért, ők hol vannak?
- Vásárolnak – a nappaliba indulok, s reménykedem, hogy utánam jön.
- Emily várj! – ugrik elém, a kanapéig vezet, a bögrémet az asztalra helyezi, helyet foglal, majd karomnál fogva maga mellé húz.
- Tudom, hogy nagyon bánt a tegnapi dolog, és hogy eddig nem is kerestelek, de nem volt bátorságom a szemedbe nézni – kezdi, bennem pedig tudatosul, hogy nem álmodtam. Minden pontosan megtörtént, a csalódás ismét kezd utat törni magának.
- Remélem, tudod, hogy ezzel még semmi sincs elfelejtve – a hangom komor.
-  Tudom – süti le a szemét. – Nem is kérem, hogy felejtsd el, mindössze, hogy bocsájts meg! – egy ideig még hallgatom esdeklő bocsánatkérését, majd megesik rajt a szívem, s valami megrendül bennem.
- Csak ígérd meg, hogy nem csinálsz több hülyeséget – mondom, tulajdonképpen már annyira nem is haragszom rá, valamiért mégis húzom az agyát.
- Ígérem, többet nem teszek semmit, csak kérlek, bocsáss meg! – könyörög, majd szemeim elkerekednek, szám pedig ’o’ alakot formál, ahogy meglátok egy könnycseppet kibuggyanni, gyönyörű zöld szeméből. Karjaimat szorosan fonom köré, haját simogatom, miközben nyugtató szavakat duruzsolok a fülébe. Percekkel később megnyugszik, s az egyik percben még egymásba fonódva ölelkezünk a kanapén, a másikban pedig ijedten rebbenünk szét az ajtó csapódására.
- Tudtam, hogy ki fogtok békülni, ha egyedül vagytok – lelkendezik Louis.
- Te tudtál róla? – felhúzott szemöldökkel meredek Harryre.
- Én úgy tudtam vásároltok – értetlen arckifejezése mindent elárul, ahogy a srácokat vizslatja, így megnyugszom.
- Nézz ki az udvarra – vigyorog Zayn. Az üvegajtóra vezetem a tekintetem. Ujjak fonódnak az enyémek köré, majd az ajtóhoz sétálunk. Már kezd sötétedni, s ahogy a teraszra sétálunk, csodálatos látvány tárul a szemünk elé.
- Ezt mind ti csináltátok? – fordulok a srácok felé, akik fülig érő vigyorral válaszolnak.
- Liam ötlete volt – szabadkozik Louis feleslegesen. Közéjük vetem magam, s mindegyikőjüket megölelgetem.
Mindig is a második családomként tekintettem rájuk, a gondolattól és a mai meglepetésüktől könny szökik a szemembe. Miután ketten maradunk, a kifeszített lepedő előtt helyezkedünk el, s a kedvenc filmünk szép lassan el is indul az újonnan szerzett udvari moziban.
A csalódottság és a harag, amit Harry iránt éreztem szép lassan elmúlt, helyét pedig a boldogság s a felszabadulás váltja fel. Örülök, hogy a kapcsolatunk ismét pozitív irányba halad. A film vége után már jócskán későre jár és az idő is eléggé hűvösre fordul, mi mégis lusták vagyunk felkelni, így a mellettünk elhelyezett lehető összes pokróc segítségével alszunk el.

Amikor felébredek, már nem a kemény és hideg földet érzem magam alatt, hanem a meleg és puha ágyamat. Miután kellőképp magamhoz térek a fürdőbe sietek, lezuhanyozok, fogat mosok, s miután felöltözöm, a konyhába sietek. Mosolyogva köszöntöm a többieket, majd Harry mellett foglalok helyet, aki puszival köszönt.
- Délután átjönnek a lányok, velünk tartasz egy sétára? – kérdezi Louis, én pedig felvillanyozódva bólintok. Reggeli után az időt, egymás idegesítésével töltjük. Jól szórakozunk, s a délután hamar utolér minket. A szobámba sietek, átöltözöm, hajat vasalok, s elkészítem az alap sminkemet is. Már épp az utolsó vonásokat húzom, amikor kopognak, az ajtóm résnyire kinyílik, ahol Harry dugja be a fejét.
- Kész vagy Hercegnőm? – mosolyog, édes gödröcskéitől pedig olvadozom.
- Mehetünk – vigyorgok vissza, bár az enyém korántsem olyan lélegzetelállító. Pontban akkor csengetnek, amikor a bejárathoz érünk, ahol a lányok mosolyogva várakoznak ránk. Hatalmas vidámsággal borulok a nyakukba, majd tovább adom őket a barátaiknak, s figyelmemet ismét Harrynek és Niallnek szentelem.

- Szokatlanul vidám vagy ma – jegyzi meg Niall.
- Nekem is feltűnt – mosolyog Harry. – Talán a tegnapi kakaódba kevertél valamit amikor nem figyeltem – tűnődik el látványosan.
- Azt ott hagytam a nappaliban, amikor Zayn az udvarra küldött minket.
- És nagyon finom volt, köszi – kacsint Niall, miközben vigasztalás gyanánt az arcomra helyez egy puszit.A Starbucks egy eldugottabb részében tömörülünk össze, s miután leadjuk a rendeléseinket, Danielle élménybeszámolóját hallgatjuk. Alig 10 perc telik el, s a névvel ellátott poharainkat már a kezünkben is szorongatjuk. Amíg azon nevetünk, Louis, hogyan próbál mindenkit beégetni, két lány áll meg az asztalunk mellett.

- Sziasztok. Nem szeretnénk zavarni, de kérhetnénk aláírást és közös képet? – kérdezi az idősebb. A srácok készségesen beleegyeznek, és amíg a két rajongó kérését teljesítik, közvetlen beszélgetésbe elegyednek.
- Te vagy Harry barátnője? – teszi fel a kisebbik a kérdést, ami láthatóan hosszú idő óta zavarja.
- Nem. Szeretem Harryt, de csak legjobb barátok vagyunk – nyugtatom meg, a kislány arcán pedig halvány megkönnyebbülést vélek felfedezni.
- Pedig össze illetek – mosolyodik el a másik. – Azért veled is csinálhatnánk képet?
Meglepődöm a kérdésén, de nem ellenkezem. Miután Niall elkészíti a fotót, a lányok mosolyogva távoznak. Már szinte rossz szemmel néznek minket, amikor Liam telefonja megszólal. Hívja őket a munka Paul tájékoztatásával, így amíg ők a stúdióba igyekeznek, a lányok a vásárlásra szavaznak. Utálok vásárolni, amit szóvá is teszek, de Harry kikötésére Eleanor mellé vagyok láncolva. Számolni sem bírom a végig járt üzleteket, és akaratom ellenére is, pár szatyor tulajdonosa leszek. Csacsogva sétálunk a Direction házhoz, ami még mindig kong az ürességtől.
- Csináljunk pizzát a srácoknak, mire haza érnek a stúdióból – veti fel az ötletet Perrie.

Eleanor, Danielle oldalán a tésztára vállalkozik, míg mi Perrievel a megfelelő feltéteket keressük.
Hajnali hármat üt az óra, mikor a fiúk fáradtan esnek be az ajtón, mi pedig már szinte félálomban várjuk őket a kanapén elterülve. Ahogy számítottuk, a fiúk reakciója a meglepetésünkre, nagyon aranyos volt, így kiérdemelhetjük a híres Horan ölelését is. Vacsora után, Harry és Niall kivételével, mindenki a szobájába vonul. A fürdőben 10 perc alatt lezuhanyozom, próbálok sietni, ám amikor már az alvós pólóm után kutatok, kopognak az ajtómon.
- Gyere! – kiáltom, miközben a fürdőbe sietek, egy kezembe akadt pólóval.
Harry csalódott arckifejezésével találom szembe magam, aki az ágyamon ücsörög.
- Azt hitted előtted fogok felöltözni? – nevetek.
- Reménykedni csak szabad – szabadkozik, majd bemászik az ágyamba. Megvárom, amíg elhelyezkedik, lekapcsolom a villanyt, s én is utána sietek. Kínzó csend telepszik a szobára, percek választanak el az alvástól, amikor mély rekedtes hangján megszólal.
- Ébren vagy még? – nem bírok válaszolni, így csak egy halk dünnyögéssel jelzek neki.
- Amit a Starbucksban mondtál annak a lánynak, komolyan gondoltad?
- Mit mondtam? – értetlenkedek.

- Hogy csak a legjobb barátod vagyok.

- Mit kellett volna mondanom? Nem is vagyok már a legjobb barátod?

- Nem tudom. Én nagyon szeretlek, és örülnék, ha csak legjobb barátok lennénk - felhúzom a szemöldököm, s úgy teszek, mintha mondatának csak az utolsó felét hallanám.

- Ezt most komolyan mondod?

- Eddig tényleg csak legjobb barátomnak tartottalak, de a csók miatt kezdett megváltozni a véleményem, és a legutolsó veszekedésünk óta komolyan is gondolom. Nagyon megijedtem, amikor azt hittem elveszíthetlek. Szükségem van rád – ölel magához. – Mit gondolsz? Lennél a barátnőm?
- Nem tudom Harry, dobjam el a barátságunkat, hogy aztán ha egyszer szakítunk, idegenek legyünk egymásnak? – hezitálok. – Átgondolhatom? – kérdezem, mielőtt felzaklatom a saját baromságaimmal.
- Nem siettetlek, gondolkozz nyugodtan – apró puszit helyez a szám sarkába, majd amikor elhelyezkedik, derekamnál fogva húz közelebb magához. – Jó éjszakát Milly.
- Jó éjt, Hazz – motyogom, s szorosabban bújok hozzá.