13.rész

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. Még mindig arra kérnélek titeket, hogy ha tetszett iratkozzatok fel vagy szóljatok hozzá, mert nagyon sokat jelentene, hogy érdemes-e folytatnom.Kellemes ünnepeket és sok locsolót kívánok az olvasóimnak!:) (már ha vannak)Ui.: Döntsük meg a rekordot a fiúk új klipjével, ami csodálatosra sikerült, hála Ben Winstonnak.:D
Nonci.xx

– Tartozok még neked egy válasszal – mosolygok rá hosszas hallgatás után.
- Milyen válasszal? – mustrál értetlenül.
- Amit körülbelül 3 napja kérdeztél.
- Hogyan döntöttél? – kérdezi, s látom az arcán, hogy nemleges válaszra számít.
- Boldogan lennék a barátnőd.
- Mil, biztosan ezt szeretnéd? – formál ’o’ alakot a szájával.
- Igen Harry. Ma rájöttem, hogy mindennél fontosabb vagy a számomra, és ha a szokásosnál is ügyetlenebb vagyok..ha nem úszom meg ennyivel.. talán ez a beszélgetés meg sem történt volna. – nézek rá kétségbeesetten. Könnyek marják a szemem. Szükségem van rá. már nem csak legjobb barátként. A parkban jöttem rá, hogy szükségem van rá és nem veszíthetem Őt el.
- Sh, nyugodj meg, nincs semmi baj! – a mellkasára von, és édes dolgokat suttog a fülembe, amitől hamarabb megnyugszom. Halk neszt hallok az ajtó felől, majd Louis bedugja a fejét a szobába, amit három másik is követ. Az ajtó szép lassan kinyílik és a One Direction többi tagja is beslattyog a szobába.
- Az orvos azt mondta, nemsokára jön, megvizsgál és akár már ma haza is vihetünk – lelkendezik Niall miközben leülnek a szomszéd ágyra.
- Emily! Ugye jól vagy? – kérdezi Louis.
- Igen, jól vagyok – mosolygok. – És mielőtt még megkérdeznétek nincs emlékezet kiesésem, mindegyikőtökre tisztán emlékszem – teszem még gyorsan hozzá, mire Niall felkuncog.
- Mikor jönnek a lányok? – kérdezi Harry.
- Ami azt illeti, nem tudnak jönni, Eleanornak hamarosan vizsgája lesz, Daniellenek el kell utaznia egy fotózásra Perriet pedig nem engedik el a hamarosan kezdődő Little Mix turné miatt – húzza el a száját Liam.
Beszélgetésünket egy fehér köpenyes férfi zavarja meg, Dr. Robert Peterson.
- Megkérném az urakat, hogy fáradjanak ki, amíg elvégzek egy rövid vizsgálatot – monoton hangon beszél a srácokhoz, akik szó nélkül távoznak.
- Jól sejtem, hogy maga is magyar? – faggatom, amikor egyedül maradunk.
- Honnan vette észre? – kérdezi, már az említett nyelvet használva.
- A nevéből és a beszédstílusából, én csak apai ágról vagyok magyar, de folyékonyan beszélem a nyelvet – válaszolom. A kivizsgálás tényleg nem tart sokáig, amikor végzünk Harry egy szatyorral tér vissza, amiben a ruháim lapulnak, s miután nagy nehezen átöltözöm, indulunk is haza.
- Milly, mi baj? – kérdezi Liam.
- Hiányzik Magyarország, amikor minden szülinapomon elmentünk apuval a BB fesztiválra ahol aznap este mindig volt lézer show és tűzijáték és a középiskolás barátaimmal is nagyon régen beszéltem – mondom kicsit szomorúan. Az út további részében a fiúk próbálják elterelni a figyelmem, ami sikerül is, így a rossz kedvem eltűnik és ismét az a mosolygós lány leszek, aki ez előtt is voltam. Út közben szokásosan meg kell állnunk a Nando’s-ban, ezért több mint egy óra is eltelik, mire haza érünk, már kezd beesteledni. Miután kikászálódom a kocsiból, egyik oldalamon Harry, míg a másikon az újonnan szerzett mankóm támogat be. Elfordítom a kulcsot, s belököm az ajtót. Bent már teljes sötétség fogad, a villanykapcsolót keresve, apró hangokat hallok a konyha felől.
- Harry, ezt te csinálod? – kérdezem, miután megbizonyosodom, hogy nem a képzeletem játszik velem.
- Mi? Én itt állok az ajtóban, arra várok, hogy felkapcsold a villanyt, mert te nem engeded, hogy segítsek.
- Esküszöm hallottam valamit.
- Szerintem csak beképzeled, az orvos nem mondta, hogy lehet hallucinálni fogsz? – nevet, fel édesen.
- Én is szeretlek – válaszolom morogva, majd arrébb botorkálva a kezem útjába kerül a kapcsoló, amit gyorsan meg is nyomok, így a fény hamar beborítja az egész előteret, aminek következtében még levegőt sem bírok venni.
- Meglepetés! Boldog születésnapot Emily! – kiáltják a lányok egyszerre. A szám ’o’ alakot formál, megszólalni sem tudok, csak szótlanul állok, miközben kibuggyan az első könnycsepp, amit számtalan darab követ. Sosem szerettem a szülinapjaimat, otthon is csak Harry és anya pörgött, mint a búgó csiga. Két kéz fonódik a derekam köré, ami mellé egy rekedtes hang is társul.
- Boldog szülinapot szerelmem! – duruzsolja Hazz a fülembe, én pedig szó nélkül vetem magam a karjaiba.
- Köszönöm – súgom, még mindig könnyezve. A lányokhoz is oda bicegek, akik jó szorosan meg is ölelgetnek, végül a fiúk is beérnek, kezükben eddig nem látott ajándéktasakokkal, majd ők is körbe ugrálnak, ami nagyon jól esik.
- Nem kóstolod meg a tortát? – vigyorog Eleanor. – Marcipános – teszi hozzá, amikor látja az értetlen arckifejezésem. Louis karon ragad és egyenesen a konyháig húz, még akkor is ha nekem ez nehezen megy, ahol tényleg egy nagy torta vár rám.
- Nagyon szépen köszönöm srácok! – nem tudom abba hagyni a vigyorgást, ami egyenesen az arcomra fagyott, mióta beléptünk.
- Még nem is láttad az ajándékaidat – értetlenkedik Niall.
- Mert nekem ez is tökéletes – ölelem meg a szöszit. A tortára pillantok és megakad a pillantásom valamin. – Louis, ez a te ötleted volt? – próbálok komoran nézni az említett srácra, de az arckifejezésén elnevetem magam.
- Mi a probléma tárgya? – áll mellém, miközben ő is a tortát nézi. A cukormázra és a gyertyákra mutatok, amik az életkoromat próbálják mutatni. – Ja, hogy ez. Ez csak. Izé. Nem tudtuk, hogy mennyi éves lettél, ezért a biztonság kedvéért megkértem Buddyt, hogy ezt írja rá – vigyorog büszkén, nekem pedig ismét leesik az állam.
- Buddy Valastro? Olyan messziről hozattátok ezt a tortát?
- Dehogy is, a lányok csinálták – legyint egyet. – De a számokat én tettem rá – büszkélkedik.
- Drága szívem a 10 és a 19 között bőven van különbség – nevetek.
- Szóval 19? Az már más, akarod, hogy hozzam a ketchupot és javítsak a helyzeten? – mondta, miközben hátba csap.
- Nem kell – mondom, miközben próbálom megtartani az egyensúlyom.
- Ó - görbül lefelé a szája. – Esetleg mustár? Ha az sem ajánlhatom még a majonézt! Vagy tudod mit? Rád bízom.
- Nem kell Louis, így is tökéletes! – ölelgetem meg a mellettem lévő srácot. Elfújom a gyertyákat, majd percekkel később már az asztalt körbe ülve falatozunk. Amikor az utolsó szelet is elfogy, a srácok egyszerre futnak ki a konyhából és telepednek le a kanapéra. Eleanor siet a segítségemre, miközben lassan a többiek után araszolunk.
- Tényleg Buddy készítette a tortát - súgja. – Tudod, hogy Harry mindent megtenne érted – mosolyog.
- Már kezdtem örülni, hogy elfelejtettétek – kuncogok, amikor Eleanor és Louis elsőként nyújt át egy csomagot. Egy gyönyörű szép fekete pánt nélküli szoknya van benne, fekete csipkével, hozzá illő magassarkúval.

 Perrietől és Zayntől egy nagyon aranyos baglyos bögrét, míg Danielle és Liam egy fekete alapon virágmintás szoknyát tartalmazó csomaggal lep meg. Niall egy olyan könyvet ad a kezembe, amit régóta keresek magyarul és egy forever jeles nyakláncot amiben a ’Directioner’ szó is szerepel. Amikor az utolsó ajándékot is kibontom, Harry az ölébe kap, miszerint pihentetni kell a lábam.

- Jó éjt srácok! – üvölti, miközben a lépcső felé fut és meg sem áll a szobámig.
- Bolond vagy! – nevetek, ahogy finoman az ágyamra helyez.
- Milly, figyelj, tudom, hogy már megkaptad az ajándékod, de van még valami, ami nélkül nem érzem teljesnek ezt az egészet – tűr a fülem mögé egy tincset. Komolyan néz rám, mégis látom az arcán a megbujkáló kis mosolyát. A zsebében kotorászik, ezt követően pedig egy kis fecnit vesz elő, amire az ő kézírásával egy rövid kis mondat van fel firkantva. ,2 személyes repülőjegy Magyarországra a One Direction magángépével!’ Amikor sikerül felfognom, mit is jelent ez az egyetlen mondat a könnyek ismét elöntik a szemem, miközben szorosan magamhoz ölelem.
- Szeretlek Hazz! – mondom, miután megtalálom a hangom.
- Én is szeretlek Mil – homlokát az enyémnek dönti, majd szép lassan megcsókol. Nyelveink régi ismerősként köszöntik egymást, végül levegőhiány miatt válunk el. Aznap boldogan alszom el Harry karjaiban. Úgy látszik mégis értelmet nyert a szülinapom.