36.rész

Sziasztok!:)
Meghoztam a 36. részt, remélem tetszeni fog. Különösebb mondanivalóm nincs, csak a szokásos.
Hagyjatok nyomot magatok után, és jó olvasást!
Nonci.xx

- Mit vigyorogsz?  - kérdezi Liam, mikor kellőképp magamhoz térek. - Tudod, mekkora baromságot csináltál? - szűri a fogai közt.
- Én tettem, Liam - Gemma a másik oldalamról beszél, miközben ujjai a kezemet szorítják. Nem tudom miről van szó, és nem is nagyon érdekel. Hatalmas mosollyal bámulok a szomszéd szobában lévő ágyra, amitől csak egy hatalmas üveg ablak választ el. Úgy hiszem, sikerült, s ez hatalmas boldogsággal tölt el.
- Azért nekem is elmondhatnátok, mi történt - pillantok az ágyam körül ácsorgókra, egy kis érdeklődést mutatva a történtek felé.
- Kaptál egy kis nyugtatót, hogy ne csinálj hülyeséget - kezdi a nővérem - Azonban arról fogalmunk sem volt, hogy te előtte ittál, aminek nem volt elég ideje felszívódni.
- Alig ittam valamit - motyogom, miközben az oldalamra fordulok.
- És azt elárulnád, miért jársz el iszogatni a tudtunk nélkül, miközben Emily otthon van egyedül, egy halálos betegséggel a holléted miatt aggódva? - faggat Niall.
- Egyedül én tudtam róla - mindenki egy emberként fordul az eddig csendben ácsorgó Louis felé - Nem tudtam, hogy befogjátok nyugtatózni, ahogy az ivásról sem tudtam lebeszélni - emeli maga elé a kezeit, melyek eddig a nadrágja zsebében pihentek.
Szép lassan vita kerekedik ki köztük, s mielőtt bűnbakot találnának, krákogom.
- Örülnék, ha befejeznétek ezt. Nem történt semmi, nem érdekelnek a mi lett volna ha, kifogások, itt vagyok és erről nem is szeretnék többet sem hallani sem beszélni. Inkább azt mondjátok mi történt, amíg nem voltam magamnál. Hogy van Mil?
- Dr. Peterson azt mondta Emily arra kérte őt az altatás előtt, hogy tartson mindent titokban legfőképpen előtted, hogy ne zaklasd fel minden ötödik percben magad, akárhányszor ki-be szaladgál egy nővér vagy orvos. Mint látod a műtét sikeres volt, Emil jól van, az állapota stabil, de ez még nem a végleges állapot, vissza kell még jönnie. Rengeteg vizsgálat és kemoterápia kell még, hogy teljesen egészséges legyen.
A nővér külön arra kért minket, hogy értesítsük Petersont amint Milly magához tér. Beszélhetsz is majd vele amint jobban lesz, de számolnod kell a következményekkel, Harry. Ez egy nyolc órás műtét volt, Milly biztos nagyon legyengült, sok vért vesztett - Zayn úgy zúdítja rám az információkat, mintha ő maga is orvos lenne vagy a műtőben lett volna.
- Miért néztek így? Szerintetek hol voltam, mikor fél órára tűntem el? - vigyorog büszkén.
- Hogy csináltad ezt? Nekünk azt sem akarta elárulni mi folyik oda bent, pedig Harry a folyosó közelében sem volt.
- Emily mindegyikőnk lelkiállapotát a szeme előtt tartotta, ezen kívül felajánlottam egy nagyobb összeget a kórház javára. Továbbá, mi vagyunk a One Direction. Tudjátok mennyi leukémiás, rákos vagy hasonló betegségtől szenvedő gyerek lehet itt, akik már régen feladták a küzdelmet? Meglátogathatnánk őket.
- Zayn, te komolyan lefizettél egy orvost? - nevet fel Louis, mintha az eddigi beszédéből, csak ennyit hallott volna.
- Komolyan gondolom ezt az egészet, azok után, hogy a saját szememmel láttam Emilyt haldokolni, és ez megijesztett. Szóval, ha te így tekintesz a segítségemre, akkor igen, lefizettem egy orvost - vigyorog.
Büszke vagyok rá, amiért ennyit tudott segíteni, így egy hatalmas mosollyal az arcomon kászálódom ki az ágyból. Mérlegelem a helyzetet, miközben a fekete hajú srácot ölelgetem. Bármennyire is itt szeretnék maradni, vigyázni Emilyre, megvárni és elsőként köszönteni, mikor felébred, mégis Zayn mellé állok.

Alapos fertőtlenítés után maszkokat nyomnak a kezünkbe, mielőtt belépünk a beteg gyerekek számára kialakított társalgóba. Az életkorok elég fiatalon kezdődnek és bőven találunk 18 vagy annál idősebb lányokat és fiúkat is egyaránt. Szemeik elkerekednek, mikor belépünk. Van, aki fülig érő mosollyal köszönt, minket, míg más kezét a szája elé kapva, elsírja magát. Mindig is szerettem a rajongók reakcióját látni, tudni mekkora boldogságot okozunk nekik a puszta létezésünkkel vagy megjelenésünkkel, miközben mi is átlag emberek vagyunk akárcsak ők.
A legrosszabb mégis az, hogy jelenleg ők olyan betegek, akiken már az orvosok sem tudnak nagyon segíteni. Összeszorult szívvel ölelem vissza őket, miközben megpróbálok erős maradni, hiszen azzal nem segítek, ha megszólalni sem tudok a sírástól. Közös képet készítek mindenkivel, aláírást osztok, vicceket mesélek. Hamar összeismerkedünk mindenkivel, végül egy nővér jelenik meg, Niall kérésére kezében egy gitárral, amit a szöszi kezébe nyom, majd sietve távozik is. A gyerekek hamar körbe ülnek minket, majd Niall pengetni kezdi a húrokat, s megszólalnak a Little Things már jól ismert dallamai. Páran halk sikolyt eresztenek el, majd hatalmas vigyorral, könny áztatta arccal éneklik el velünk a dalainkat. Órákat töltünk velünk, s csak akkor búcsúzunk el tőlük, mikor ismét megjelenik ismét egy nővér, és pihenni küldi őket. Sokkal jobb kedvvel sétálok vissza Emilyhez, mert tudom, jó dolgot tettünk, közben tudom nem kellene ennyire örülnöm, hiszen ők gyógyíthatatlan betegek, akiknek már nem tudunk segíteni. Mikor visszaérek, halkan nyitok be a szobájába, lábam alól pedig szinte kicsúszik a talaj, mikor rájövök, Ő nincs az ágyában.