39.rész

*~ 3 évvel később *~

Sosem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap, arra pedig végképp nem, hogy én valamikor megtapasztalom milyen is harmadnaposnak lenni.
Harry egy olyan kéréssel bízta meg a lányokat, amit még a saját fülemmel sem akartam elhinni. London egy elhagyatottabb részén ünnepeltünk, hogy elkerüljük a rajongókat és paparazzikat, míg a fiúk ugyanezt tették a város másik oldalán. Harryvel percekig csak öleltük egymást, Louis pedig kötelességének érezte, hogy szétválasszon minket a hatalmas buli előtt, egészen az esküvő napjáig.
Lou, egy egyszerű fekete ruhát választott, amiért borzasztóan hálás voltam, hiszen az én fejemben már az undorítóan habos babos, rózsaszín ruhák lebegtek, mikor a lányok a lelkemre kötötték, hogy a leánybúcsúra a ruhától kezdődően, a helyszínig, mindent megterveznek.
Kellemes meglepetéssel szolgált, mikor Sophia oldalán megpillantottam Daniellet, akik az este folyamán elég szoros barátságot alakítottak ki, s később egymásba kapaszkodva keverték a durvábbnál durvább koktélokat.
Tudtam, hogy másnap bánni fogom az egészet, hogy nem kicsit fog fájni ez az egész, mikor már legalább harmadszorra indultam a mosdóba émelygéssel, de mégsem érdekelt.
Egy mondhatni kívülről elhagyatott, belül mégis gyönyörű, otthonos faházban ünnepeltünk, a valaha szerzett legcsodálatosabb barátaimmal, hiszen olyan emberek vettek körül, akikre bármikor számíthattam. Danielle, Sophia, Perrie, Eleanor, Lou, Gemma, valamint a bulizásra megérett Direction tesók, Lottie, Fizzy, Waliyha, Doniya, Ruth és Nicola is jelent voltak. Harry külön kérésére a környéken pedig biztonsági őrök hemzsegtek, hogy a védelmünk is tökéletes legyen.
Az emeleten hálószobák sorakoztak, arra az esetre, ha az éjszakát itt töltenénk. Nekünk azonban nem volt szükségünk azokra az ágyakra, és bár teljes képszakadással ébredtem, ezek a dolgok mégis tisztán bennem maradtak. A 13 fős társaságunk fele vállalkozott csak az emeletre, a többiek viszont ott ébredtek, ahol az álom utol érte őket. Danielle és Sophie a bárpult mögött tért magához, Lou, Gemma és Lottie a kanapén, én pedig a fürdőkádban ébredtem, azóta is tisztázatlan okokból. Óráknak tűnő percekig feküdtem csak egy helyben, hiszen az izmaim fele sajgott a folyamatos táncolástól, míg a többit a kemény alvóhelyem viselte meg, s nem utolsó sorban erre még rájátszott az iszonyatos másnaposság is. Miután összeszedtük egymást, a biztonsági őrök a segítségünkre siettek. Gondoskodtak róla, hogy mindegyikőnk megkapja a fájdalomcsillapítóját és pótolja a megfelelő folyadék mennyiséget is. Szükségük volt a pihenésre, így amíg ők az emeleten pihenték a hosszas éjszakázást, a kevésbé másnaposok közül, Waliyha és Ruth vállalkozott a reggeli készítésére.
Induláskor,  Fred, a személyes testőröm, összeszedett mindannyiunkat, s ha szükség volt, a vállán is cipelt minket. A hosszú utat végig aludtuk, s mikor a közös házunkhoz értünk, elbúcsúztunk a fiúktól, majd a pihenés útjára tértünk, hogy a másnapi esküvőre minden tökéletes legyen.

Egy bögre kávéval a kezemben ácsorgok a hatalmas udvaron, ahol több száz ember dolgozik azon, hogy a holnapunk tökéletes legyen. Tompa fejfájással próbálok megállni a lábaimon, s ha már aludni nem tudok és a fájdalomcsillapító sem segít, arra jutottam, hogy inkább segédkezek a díszítésben, mintsem, hogy csak üljek és nézzem, ahogy mindent megcsinálnak nekünk.
- Szia, Gyönyörűm - karok fonódnak körém, amihez egy édes puszi is társul.
- Harry, te mit keresel itt? - a fáradtság szemvillanás alatt távozik belőlem, amint tudatosul bennem, hogy ő nem lehetne itt. Szemeit napszemüveg takarja, a meleg ellenére pedig egy szürke, kapucnis pulcsit húzott magára.
- Nem bírtam ki, hogy ne lássalak - édes mosolyt villant, amiért nem tudok rá haragudni.
- Harold, nem megmondtam neked, hogy súlyos következményei lesznek annak, ha idejössz?! - üvölti valaki, mire összerezzenek. - Ugye tudod, hogy Louis szétrúgja a segged? - kérdezi, s ahogy megfordulok Harry ölelésében, hogy köszönjek Liamnek, megpillantom mögötte kocogni Louist is, arcán egy olyan ördögi mosollyal, amiből már első rálátásra meg tudom mondani, hogy valami óriási hülyeségre készül.
- Te akartad Harry - vigyorog gúnyosan, majd következő szavait már nekem intézi. - Ó, szia, Emily. Jól éreztétek magatokat tegnap este?
- Louis, fejezd be! - sziszegi Liam, én pedig teljesen összezavarodok.
- Ha már Harry az egyezségünk ellenére is idejött, legalább elmondta kivel csalt meg? - kérdezi, én pedig elejtem a bögrét, ami azonban mégsem törik össze. Liam készségesen elkapja félúton.
- Nem, Mil, ez nem igaz! Kérlek, nézz rám, hadd magyarázzam meg - kérlel Harry, miközben megpróbálom kiszabadítani magam az öleléséből. - Nézd Louist, még teljesen be van nyomva, szerinted megcsalnálak? - kérdezi, én pedig inkább Liamre pillantok, aki Harry szavait erősíti, majd összeszedi Louist, aki időközben összecsuklott mellettünk.
- Ugye hiszel nekem? - kéri, én pedig bólintok, és hagyom, hogy újból megöleljen.
- Legalább azt mondd el neki, miért vagy pulcsiban és napszemüvegben.
- Tommo, most már igazán befoghatnád - Harry kezd ideges lenni, ami abból is látszik, milyen mozdulatokkal förmed rá bandatársára, miközben körülöttem lévő karjai egyre szorosabban tartanak.
- Mi folyik itt? - kérdezem sírástól elvékonyodott hangon. - Hogy érti azt, hogy megcsaltál és miért beszél az öltözékedről?
- Van egy rohadt Marvel szobor Louis udvarában, aminek állítólag én tegnap ölelgetve szerelmet vallottam. Louis félre értelmezte az egészet, azzal fenyegetett, hogy ha idejövök, utánam jön és tönkretesz mindent. Sosem csalnálak meg, nem tudnék nekem fájdalmat okozni, hiszen azzal magamat is bántom - mondja, s ha nem tartana a karjaiban, valószínű, hogy már összecsuklottam volna.
- Ennyit a titoktartásról - morogja Liam, miközben a még részeg bandatársát próbálja összeszedni.
- Eddig sem tartottunk be soha semmit. Miért most kezdenénk el? Egyébként is Tomlisonnak köszönd az egészet - válaszol a göndör, én pedig megfordulok, hogy szorosan hozzábújhassak.
Egy tőle nem megszokott nyögés hagyja el a száját, s mikor fél szemmel az arcára sandítok, az érdekes grimaszba torzul.
- Hazz, mi a baj?
- Semmi, mi lenne? - füllenti.
- Nekem nem tudsz hazudni - gúnyos mosolyt eresztek, majd kezénél fogva a ház felé húzom. Az emeletre nem vihetem, hiszen a lányok még biztosan pihennek, így a földszinti fürdőbe húzom be, és az ajtót is bezárom.
- Vedd le a szemüveged - kérem, ő azonban ellenáll. Hosszas unszolás után egyezik csak bele, hiszen tudja, ebben nem nyerhet. - Jézusom, mit csináltál? - kis híján felsikoltok, és kezeimet is a szám elé kapom, ahogy észreveszem az egyik szeme körül éktelenkedő lila foltot.
- Nem olyan nagy ügy, sminkkel el lehet fedni.
- Vedd a pulcsid - mondom, ezzel figyelmen kívül hagyva előző mondatát.
- Minek? - hangja ismételten nyugtalanságot tükröz.
- Harry, kérlek. Tudni szeretném mi történt, és hogy hol vagy még ennyire lesérülve! - a hangom többször is elakad, szeretném felemelni, kiabálni, leteremteni, amiért nem vigyáz magára, mégsem teszem. Bűnbánó arcot vág, s letöröl egy épp kibuggyanó könnycseppet, amit eddig észre sem vettem. Harry jobban befolyásolja az érzéseim, mint ahogy azt eddig gondoltam.
Ujjbegyein lehámlott a bőr, s ahogy felfedi előttem felsőtestét, az a tetoválásokon kívül tele van kék és lila foltokkal, zúzódásokkal.
- Nem fontos - motyogja, s már öltözne is, ha hagynám.
- De fontos! Úgy nézel ki, mint akit összevertek, én pedig mindennél jobban szeretlek és törődöm veled, ezért szeretném tudni mi történt.
- Miután feltűntél az oldalamon, te is szereztél magadnak egy kis hírnevet - kezdi. - Tegnap pár srác felismert, elég undorító és mocskos dolgokat mondtak rólad, na meg, hogy mit csinálnának veled. Akkor már nem voltam józan, de azt tudtam, hogy ha az életembe is kerül, ki fogok állni melletted - mondja, én pedig felzokogok.
- Jaj, Hazz, miattam, kérlek ne veresd magad halálra - mondom félig nevetve, miközben ismét hozzábújok, ez azonban mégis egy finomabb, visszafogottabb ölelés, mint amit az udvaron kapott. - Mondd, hogy legalább orvos látott, nem szeretném, ha valami komolyabb baj történne veled..
- Miután felébredtem, az első utam hozzád vezetett. Szerinted képes lennék egy orvost előrébb helyezni, mint téged?
- Pedig tehetnéd!
- Jól van anya - forgatja a szemét. - Látom, már beindultak az anyai ösztöneid - gúnyolódik.
- Ne haragudj, de tudod jól, mennyire féltelek. Szeretlek Harry - motyogom, neki pedig nincs is szüksége többre. Behunyom a szemem, s várom, hogy szája az enyémhez érjen, majd mikor ez megtörténik, birtokába kerít az a megmagyarázhatatlan eufórikus boldogság, amit szerelemnek csúfolnak.