29.rész

Halk motoszkálásra és kuncogásra ébredek, azonban még nem nyitom ki a szemeimet, csak szorosabban bújok a barátomhoz. Egy villanás, amit egy kattanás követ. Nem bírok, a kíváncsiságommal, résnyire nyitom a szemeimet. Meg sem kéne lepődnöm. Gemma áll az ajtóban egy fényképezőgéppel a kezében, mögötte pedig anyuék leskelődnek bősze vigyorral az arcukon.
- Még mindig olyan elbűvölőek, mint régen – mosolyog anyu.
- Az egyszer biztos, ettől eltekintve Harry még most is rám tudta, hozni a frászt a reggeli eltűnésével – rázza a fejét Anne. Harry mocorogni kezd, majd amikor Gemma egy újabb képet készít rólunk, hirtelen felül.
- Jézusom! Gemma, nem fejeznéd be? – morgolódik.
- Neked is jó reggelt! –válaszolok hasonló kedvességgel, miközben magamra húzom a takaróm. – Lelöktél magadról, amikor felkeltél – tájékoztatom, amikor értetlen arccal bámul rám. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, miközben visszafészkeli magát mellém, s apró puszikkal próbál kedveskedni.

*1 héttel később*

A haza fele út már nem köti le annyira a figyelmem, pedig a srácok is hiányoznak. Úgy döntök hagyom Harryt, így az első fél óra után elalszom.

Amikor felébredek már az ismerős utcában vagyunk. Komótosan kikászálódom a kocsiból, majd elindulunk befelé. A nappali tátong az ürességtől, azonban a hangok megcáfolják, hogy egyedül lennénk.

- Megjöttek! – visít Louis, a hangját pedig 4 vizes srác követi. Menekülni sem tudnék előlük, mire feleszmélek Zayn már az ölelésébe is von, majd a többiek is végig ölelgetnek. Niall egy hatalmas puszi után, már szalad is a konyhába, ahol örömittas kiáltásokba kezd, amint meglátja, mennyi finomságot is hoztunk. 

- Niall, hagyjál nekünk is! – kiállt utána fej rázva Liam. 

- Tettünk félre nektek is a biztonság kedvéért – súgom vigyorogva, mire az előttem álló srác kicsivel megnyugszik, majd egy puszit nyom az arcomra.

- Öltözzetek át, és gyertek ti is fürdeni. Végre jó idő van – vigyorog Louis.

- Minek, ha már így is csurom víz vagyok? – húzogatom a felsőmet, majd elindulok az udvar felé. A teraszon leveszem a cipőm és minden menthetőt kipakolok a zsebemből is. A fiúk az ajtóban gyülekezve várják az újabb hülyeségem, amit egy vállrándítással elintézek és futni kezdek. Hatalmas csobbanással érek a medencébe, engem pedig Louis követ, majd szép lassan a többiek is beérnek minket, egyedül Harry áll az udvar közepén, keresztbe tett karokkal, miközben fejcsóválva kacarászik. Kiúszom a medence széléhez, majd a kérlelőn nézek a barátomra.

- Miért nem jössz? – kérdezem, tettetet szomorúsággal, de mielőtt válaszolhatna, valaki a derekamnál fogva a víz alá ránt, kissé fuldokolva jövök a felszínre, s miután megtudom, hogy Louis támadott rám, Liam segítségével őt is a víz alá kényszerítjük. Időközben átkerülök Niall karjaiba, Harry pedig hátat fordítva indul befelé. Először azt hiszem megsértődött, de amikor pár perc múlva alsónadrágban jelenik meg, megnyugszom. Hozzánk hasonlóan érkezik ő is a vízbe, mellé evickélek, mire egyik kezével elkapja a derekam.

- Szia, gyönyörűm! – lehel csókot az ajkaimra. – Nincs kedved átöltözni? Tudod, ebben jobban tetszenél – előre húzza a másik kezét is a háta mögül, amiben a fürdőruhám szorongatja. Kelletlenül kimászom a vízből, majd a fürdőruhám társaságában elvonulok a földszinti fürdőszobába. Miután átöltözöm, a ruháimat kicsavarom, végül a teraszon hagyom megszáradni. Vigyorogva vetem magam ismét a vízbe. Kisebb veszekedés után párokra osztódunk. Niall Liam nyakában, Louisnak Zayn jut, én pedig kizárásos alapon Harry nyakában ücsörgök, miközben egymást próbáljuk meg lelökni a másikról. Már kezd sötétedni, így a hőmérséklet is csökken. Szép lassan beszállingózunk, azonban akármennyire is fáradtak vagyunk, egyikőnk sem akar még aludni. Mindenki a saját fürdőszobájába vonul, 1 óra múlva pedig a nappaliban gyülekezünk. Egy rövidebb eszme-csere után sikerül filmet is választani. Egymáson terpeszkedve nézzük a filmet, ami Louis nagy örömére horror. Nem vagyok nagy rajongója ezeknek a filmeknek, sőt kifejezetten gyűlölöm őket, de azt sem szeretném, hogy mindig az én kedvemben járjanak, így csendben maradok. Az első 20 perc után már szinte rosszul leszek, így hirtelen felpattanok, és a konyhába sietek. Megiszok egy pohár vizet, majd zseblámpa után kezdek el kutatni, amit az egyik fiókban meg is találok. 

- Mit csinálsz? – kérdezi Harry, mire szinte elejtem a számomra most megnyugtató készüléket.

- A film miatt sötét van, ráadásul ez egy horror film, ezek után gondolod, hogy a vak sötétben fogok itt mászkálni? – kérdezem, miközben kezeimet az arcomra helyezem. Utálom magam, amiért gyáva vagyok akár egy film miatt is. 

- Felmegyek veled – ajánlja fel.

- Nem! Harry nem kell mindig azt csinálnod, amit én szeretnék. Nincs semmi baj, csak vagyok olyan szerencsétlen, hogy egy emeletet sem vagyok képes megmászni a sötétben. Nem szeretnélek elszakítani a fiúktól, kérlek, menj vissza hozzájuk – egy ideig még vitatkozik, majd amikor feladja, a lépcsőig kísér, megvárom amíg visszamegy a többiekhez, én pedig útnak indulok a lámpával a kezemben. Amint elérem a szobám ajtaját, azonnal felkapcsolom a villanyt, így sikerül megnyugodnom, amikor a fény beborítja a kuckómat. Egy ideig még pakolászom, majd amikor tényleg kezdek elálmosodni, átváltok a kislámpára, ami az éjjeliszekrényemen van, majd befekszem az ágyamba. Képtelen vagyok elaludni, de tudom, hogy a film vége után Harry azonnal ide jön.

Legalább másfél óra telhet el, amikor már félig alszom, de még érzékelem, hogy valaki belép a szobámba. Ahogy mellém fekszik és lekapcsolja a lámpát, az orromba kúszik a jellegzetes illata. Harry. 

- Felébresztettelek? – kérdezi aggodalmasan, amint észreveszi, hogy ébren vagyok.

- Nem – mondom, majd közelebb bújok hozzá.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk kocsikázni egyet a környéken? – kérdezi, miközben egy tincset tűr a fülem mögé.

- Miért? – kérdezem értetlenül.

- Arra gondoltam, hogy vehetnénk egy házat. Nem túl messze, hogy közel legyünk a srácokhoz.

- Miért szeretnél elköltözni? Nem hiányozna ez a nyüzsgés? – a kérdések megállíthatatlanul ömlenek belőlem.

- De igen, viszont a turnén ugyanúgy velük leszek, sőt bármikor meglátogathatjuk egymást. Zayn is nemsokára elveszi Perriet, és ő is elmegy. Sokkal jobb lenne egy nyugisabb környezet, ahol nyugodtan fel tudunk nevelni minimum egy gyereket és nem kell attól tartanunk, hogy valamelyik idióta felveri a házat, ráadásul több időt tölthetek majd a feleségemmel.

- Biztos örülni fog neki a feleséged! – vigyorgok rá, némi gúnnyal a hangomban. – Miért hiszed azt, hogy én leszek a feleséged, lehet addig még rengeteg dolog fog történni.

- Hiszek abban, hogy az álmaink egyszer valóra válnak! – suttogja a fülembe. – Te egy olyan személy vagy az életemben, aki pótolhatatlan. Valaki, aki reményt és szeretet adott. Az akarok lenni, aki miatt sírsz, mert túlságosan nevetsz, hallani akarom a hangod, amikor álmos vagy. Lehet, hogy ez mind hülyeség, de engem ez mind normálissá és élővé tesz. Te éltetsz Emily, miattad vagyok az aki – az utolsó mondata után nem bírom tovább, apró kis könnycseppek jelennek meg az arcomon. Szorosabban bújok hozzá, s bár nem tudhatom, mit rejt még a jövő, hiszek neki, bízom benne, hogy igaza lesz és minden valóra válik egy szép napon amikor fehér habos ruhában állok mellette és kimondjuk a boldogító igent. 

Mert egyszerűen csak szeretem.