44.rész

Sziasztok! :)
Kicsit előbb, de sikerült befejeznem a részt. Eléggé megbirkóztam vele, nagyon nem megy nekem ez a gyerek téma.:D Remélem tetszeni fog.
Az ask profilomon elérhettek, ha szükség lenne rám. 2 hét múlva már az utolsó résszel jövök.
Hagyjatok nyomot magatok után, és jó olvasást! :)
Nonci.xx

Az ajtó halk csukódására ébredek. Halk léptek, majd besüpped mellettem az ágy. Darcy, óvatosan mászik be közénk. Nem tudja, hogy már ébren vagyunk, nála azonban beindul egy féltékenységi reflex. Akárhol is van, akármilyen messze vagyunk egymástól a lakásban, Harry ahogy hozzámér vagy megpuszil, megjelenik Darcy és közénk fúrja magát.
Harry törik meg elsőnek, édes kuncogását megpróbálja krákogásba fojtani.
- Tudom, hogy ébren vagytok - Darcy imádnivaló hangjára kinyitom a szemem, Haz pedig nem bír tovább nyugodt maradni, felnevet, miközben kislányunk dereka köré fonva karját, közelebb húzza magához, s csiklandozni kezdi. Megmosolyogtat, hogy őket hallhatom reggel, azt a két személyt, akik az életemnél is fontosabbak. Óvatosan mászom ki az ágyból, megpróbálva ügyelni családunk hamarosan érkező újabb tagjára, s míg Harry és Darcy elfoglalják az egész ágyat, én rajtuk nevetve a konyhába indulok.
Bögréket pakolok ki a pultra, közülük kettőt kakaóval, egyet pedig kávéval töltök meg. Kenyeret rakok a pirítóba, s amíg várok, Harry jelenik meg az ajtóban.
- Jól vagy? Nem fáj semmid? - kérdezi, kezét a pocakomra simítja, ajkai lágy csókkal köszöntenek.
- Minden rendben - tájékoztatom, míg a kész pirítósokat egy tányérra pakolom, s újakat helyezek be az előzők helyére.
- Nincs hányingered? Nem akarod, hogy segítsek? - faggatózik továbbra is, s mikor nemleges választ adok, elhesseget a pult mellől. Finoman leültet az egyik székre, helyettem pedig ő kezd el reggelit készíteni.
- Ha már úgyis ennyit kérdezel, feltennék egyet én is - vigyorodom el, mielőtt belekortyolnék a kávémba. - Hol volt Darcy tegnap, hogy nem jött haza? Tudod, amit nem mondunk el anyunak - könyökölök a pultra, azonban választ mégsem kapok.
- Anya, miért nem te csinálsz reggelit? - egy kis csöppség szalad be a konyhába, s értetlen arckifejezéssel konstatálja, hogy a szerepek igenis felcserélődtek.
- Ma apa a soros - válaszolja helyettem a göndör, Darcy pedig közelebb bújik hozzám.
- Akkor éhesek maradunk? - kezével a száját takargatja, gyermeki pajkossággal suttog a fülembe, mire muszáj felnevetnem.
- Ki mondta, hogy neked nem adok reggelit? - háborodik fel Harry, miközben egy fakanállal hadonászik.
- Nem azt mondtam, hogy nem adsz, hanem, hogy elrontod - élvezem a vitájukat, meghúzódom a sarokban, s míg őket hallgatva fel-fel nevetek, folyton folyvást feltűnik, hogy mennyire hasonlítanak, kívül, s belül is. Darcy azt leszámítva, hogy nagyon sok mindent örökölt az apjától, sokkal jobban is igényli az ő szeretetét, mint az enyémet. Szorult helyzet, mikor Harry turnézni indul, mi pedig ketten maradunk. Mindig próbálok segíteni és a kedvében járni, de néha úgy érzem, fel sem érek Harryhez, s engem kevésbé szeret, mint az édesapját.
Gondolkozásomat a telefonom rezgése zavarja meg. Felkapom a készüléket a pultról, a nappaliba igyekszem, ahol csend van. Ismeretlen szám, de az érzéseim elég sok rosszat sugallnak, ahhoz, hogy tudjam, ki kereshet.
- Igen? - félve kérdezem, de próbálok erős és határozott maradni.
- Szia, Emily. Vagy szólítsalak Mrs. Stylesnak? - gúnyos hangjára gyomrom borsóméretűre zsugorodik.
- Mit akarsz? - sziszegem, s mielőtt Harry bármit is kiszúrhatna, az udvarra sétálok.
- Várom azt a napot, mikor normális fogadtatásban fogok részesülni.
- Azt várhatod - morgom.
- Akkor gondolom, arról sem akarsz tudni, hova tűnt Darcy tegnap késő délután.
- Honnan tudod, hogy.. - förmedek rá, aztán minden tisztázódik. - Várj! Azt akarod mondani? Te, most komolyan azt akarod mondani, hogy Darcy veled volt?
- Harry nem mondta neked? - meglepődöttséget színlel, de tudom, mi a valódi szándéka.
- Mit kellett volna elmondania? - faggatom. Szédülni kezdek.
- Oh, szóval nem is tudod? Akkor ezt tőle kell megkérdezned - gúnyos nevetése visszhangzik a fülemben, s mielőtt visszaszólhatnék bármit is, a vonal megszakad.
Pár percig még sétálgatok, majd eszembe jut, hogy nem szívesen keltenék feltűnést, így inkább visszasietek a konyhába. Zavarodott vagyok, mérges és talán csalódott, ám amikor meglátom Harryt, akinek kezében még mindig egy fakanál van, sikerül őszintén elmosolyodnom.
- Harry, Drágám, elárulnád, miért van a kezedben fakanál? - kérdezem, ahogy helyet foglalok a kislányunk mellett.
- Csak a hitelesség kedvéért - legyint, s ahogy az asztalhoz közelít, a kezében tartott kanalat, a háta mögé dobja, ami így a mosogatóban landol.
Nevetve figyelem őket, ahogy az asztalnál bohóckodnak, ahogy morzsás arccal, egyszerre szürcsölik el a kakaójukat, s ugyanolyan bajuszt hagynak a szájuk felett, és ez megnyugtat.
Azonban elég egy óvatlan mozdulat, egy szájhúzás és máris lebuktatom magam.
- Mi a baj? - tátogja Harry, az asztal másik oldaláról. Szemöldökét felhúzza, majd szemei összeszűkülnek, ahogy engem vizslat. Nemlegesen rázom a fejem, de ez nem elég.
- Darcy, Kincsem, mit szólnál egy meséhez? - kérdezi a mellette ücsörgő kislányt. Darcy barna szemei felcsillannak, s édesapját meg sem várva a nappaliba szalad.
- Apu jössz már? - kiáltja, lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy a kanapéra felmászva, lábait lelógatva ücsörög, s míg Harryt várva, izgatottan rugózik, úgy az édes fürtöcskéi is lengedeznek arca körül.
- Veled még nem végeztem - mutató ujját a mellkasomnak szegezi, ragacsos puszit nyom az arcomra, majd a nappaliba nyargal.  Egy ideig még hallgatom a vitájukat, ahogy megvitatják a meséiket, s már a pakolással is végzek, de Harry nem jön. Kényelmetlennek tartom a konyhában való várakozást, így szép lassan az emeletre sétálok. A szobánkba belépve, fejcsóválva közelítem meg a szét dúrt ágyunkat, s míg egyik kezemben egy könyvet tartok, a másikat a hasamra helyezem.
- Azt hittem világgá mentél - vigyorog Harry, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, majd hasra fekszik mellettem az ágyban. - Mi a baj? Ki hívott, hogy ennyire fel vagy zaklatva?
- Sean - felelem, s ez az egyetlen szó kimondása is savként marja a torkom. Reakcióját figyelem, abba hagyja a hasam cirógatását, izmai megfeszülnek, és egészen halványan, még egy kidagadó eret is képes vagyok észrevenni a nyakán, ahogy fogait szorosan összezárja.
- Mit akart? - motyogja az orra alatt.
- Darcyról beszélt. Azt mondta nem mondasz el valamit nekem a tegnappal kapcsolatban. Ez igaz? - félve kérdezem, keze ökölbe szorul.
- Igen. Tegnap este Darcy Seannel volt. Magával akarta vinni, de időben értem oda - mondja, öklével a párnáját ütögeti, nagy meglepetésemre mozdulatai nem durvák.
- Miért nem mondtad ezt el nekem? Ez volt az, amit a konyhában is kérdeztem? Erről nem akartad, hogy tudjak? - faggatom.
- Emily, meg kell értened, hogy a saját érdekedben tettem - arca fájdalmas grimaszba torzul. - Elmondtam volna, ha nem lennél várandós. Nem akarom, hogy egy ilyen seggfej miatt felzaklasd magad, ezzel kockára téve a gyerekünk és a saját állapotodat is - kezei az enyémek után nyúlnak, de elhúzódom. - Most hova mész? - hangja szinte már elcsuklik, mikor ujjaim a kilincset markolják.
- Gondolkoznom kell - egyszerű választ adok, majd eltűnök a szobánkból.
- De ugye nem? - fejét az ajtófélfának dönti, ahogy kihajol a szobából.
- Nem Harry. Csak most szükségem van egy kis időre - nyugtatom meg.
Nem tervezek messzire menni, így csak a hintaágyat választom. Számomra hosszú órák múlásával egybeköthető időt töltök a friss levegőn, de nem is akarom számon tartani. A lágy, kellemesen meleg levegő, sokat segít abban, hogy megnyugodjak, s miután sikerül átgondolnom a dolgokat, nyugodt szívvel térek vissza a házba.
Nem haragudhatok rá, mert tudom, hogy csak segíteni akart. Szeretem és egy napot sem akarok azzal eltölteni, hogy haragszom rá és ezt neki is tudnia kell. A nappaliban találom meg. Darcy a mellkasára dőlve bámulja kedvenc meséit, de mikor észreveszi, hogy őket nézem, arrébb hessegeti a kis hercegnőnket, majd szorosan utánam haladva a konyhába jön.
- Haragszol? - félve kérdezi. Szemei pirosak, de nem látom nyomát a sírásnak. Keresztbe tett kezeit széthúzva hozzábújok, arcom a mellkasába fúrom, s mindössze egyetlen mondatot vagyok képes kipréselni az ajkaimon.
- Szeretlek Harry Styles.