2. rész

*~ Emily Evans *~

5 hónap telt el mióta utoljára láttam, és most végre újra láthatom. Ez a mondat jár a fejemben, mióta hajnalok hajnalán felkeltem. Bőröndjeimet magam után húzva, lábaimat gyorsan pakolgatom egymás után, miközben távozom a londoni reptérről.

A göndör srác a megbeszélt helyünkön vár rám, fekete Range Roverének támaszkodva. Fején sapka és kapucni van, de még így is látom pár göndör, barna tincsét kilógni a sapkája alól. Zöld szemeit napszemüveg takarja, hogy a rajongók ne ismerjék fel. Lezserül kocsijának támaszkodik, kezeit a zsebében tartja, miközben a földet nézi, így nem látja, ahogy felé sietek. Táskáimat az utolsó pillanatban dobom el, mire felkapja fejét. Arca rémült, de amint tudatosul benne a felismerés vonásai ellágyulnak. Karjait kitárja, én pedig hatalmas lendülettel ugrom karjaiba.
- Hiányoztál! – mondom, majd fejemet pulcsijába fúrom.
- Te is nekem, ha tudnád mennyire – mondja vigyorogva.
- A fiúk miért nem jöttek? – kérdezem tőle, amikor már a kocsiban ülünk.
- Nem akartunk nagy felhajtást, otthon várnak.
- Van egy ötletem! – kiáltok fel hirtelen, így a sofőröm kicsit összerezzen, amin én jól szórakozom.
- Előre félek - nevet fel Hazz.
- Csak arra gondoltam, hogy megviccelhetnénk a fiúkat.
20 perc kocsikázás után a Direction házhoz is érünk.. Harry megy be először én pedig az ajtóban várok a megfelelő pillanatra.

*~ Harry Styles *~

Tetszik Milly ötlete, ezért ellenkezés nélkül megyek bele a játékba. Befordulunk az utcába, leparkolok a ház elé, majd gyorsan besietek, mielőtt a fiúk kirontanának és akkor oda a meglepetés. Feltépem az ajtót, berontok, majd be is csapom azt. Lerúgom a cipőimet, miközben Milly halkan kinyitja az ajtót, hogy halljon minket. A fiúk a nappaliban ülnek a TV előtt, rémült arccal rontok rájuk és kezdek mesélésbe.
- Van egy kis gond – kezdem.
- Mi történt, Milly megsérült? – kérdezi Zayn.
- Egyáltalán hol van? – kérdezte Niall.
- A reptéren maradt, pár biztonságival, vigyáznak rá. Páran felismertek és egy kisebb tömeg lerohant.
- És te pár lány miatt képes voltál ott hagyni Emilyt? És ha baja esik? – záporoz kérdéseivel Liam.
- Pár lány – morgok, mintha a mondatának csak ezt a felét értettem volna meg. – Azért hagytam a biztonsági őrökre, mert ők tudnak vigyázni rám, ha a rajongók eloszlanak a reptérről, utánam hozzák.

- Akkor nincs semmi baj? – kapom a következő kérdést Louistól.
- Azt nem mondtam. Lehetséges, hogy pár lánynak sikerült követnie – vakargatom a tarkóm. Kezdésnek jó, de még én magam sem tudom, mit is akarok ebből kihozni, a srácok minden esetre beveszik a mesét.
- Ez lehetetlen! – a mondat szinte egyszerre hagyja el a szájukat.
- Tényleg így van – ahogy ezt kimondom, már csapódik is a bejárati ajtó, amit egy lányos sikítás követ. Visítás, hüppögés, ha nem tudnám, hogy Emilynek ilyen jól megy a szerepjáték még én is megijednék.
- ÚÚRISTEEEEN! Itt lakik a One Direction! Srácok, hol bujkáltok? – halljuk a kiabálást. A fiúk rémült arccal néznek egymásra, végül Louis indul el a konyhába. Felkapja az első tárgyat amit megtalál és a bejárathoz siet. Egy hirtelen mozdulattal az ajtó felé dobja a répát miközben eszme cserét folytat a rajongónkkal. Látom rajt, hogy már nem bírja sokáig a kedveskedést, ami megnevettet.
- Louis Tomlinson répája! – ad hangot az örömének ismét Emily.
- Ismerős nekem ez a hang – mondja Lou, s a bejárat felé indul. - Emily, a szívbajt hozod rám! Egyáltalán, hogyan kerülsz te ide? – meglepődve figyeli az ismerős idegent.
- Meglepetés! Szia BooBear! – legjobb barátnőm arcára hatalmas vigyor ül ki, miközben Louis nyakába veti magát.
- Lebuktunk! – vigyorgok én is, majd egy pacsit adok Milnek, ahogy elengedik egymást Louval.

-Szóval te tudtad? – sipítozik Louis. –Értem én, szóval már nem is vagyok neked fontos, szakítok veled! – üvöltözik drámaian. Kezdődik. A ricsajra a fiúk is körénk gyűlnek, arcukon egytől egyig meglepettség tükröződik, szintúgy mint Louisén.

- Vas Happenin Malik? – Emily lányos visongatásban tör ki, amint Zayn nyakába ugrik.

- Vas Happenin Evans? – mosolyog vissza az arab srác.
- Szia Leeyum! – ugrik következőként Liam nyakába.  – Valaki még hiányzik – biggyeszti le a száját. – Hol van a szöszi?

- A konyhából jöttünk, gondolom ott maradt – forgatja a szemeit Louis, Emilybe villámcsapásként ér a felismerés, s már szalad is az egyetlen helyre ahol biztosan megtalálja, elveszett bandatagunkat. Ahogy utolérem a látvány megmosolyogtat, hiszen olyan régen láttam, így Emilyt, miközben szájára tapasztott kezekkel próbálja vissza tartani a nevetést. Szó nélkül intek neki, s amíg ő csendesen helyet foglal az asztalnál, beinvitálom a többieket is, akik értik a célzást, így velem együtt ők is helyet foglalnak a márvány asztalnál.
 - Haver, jó lenne ha nekünk is hagynál valamennyi kaját! – szól oda Louis a derékig hűtőben matató barátunknak, aki kis híján beüti a fejét az egyik polcba, majd egy ételdarabkával a szájában tekint ránk, kissé ijedten.
- Ti hogy kerültök ide? – pásztázza végig az asztalnál körbegyűlteket, s már fordulna is vissza amikor a társaságunk egyetlen nő tagja megszólal.

- Szia Nialler – köszönti.
- Szia – mondja Niall, figyelmét pedig csak egyetlen percig szenteli a hűtőszekrénynek, majd megfordul, arcán hatalmas mosoly ül, miközben futva kerüli meg az asztalt, és borul a lány nyakába.
- Jézusom, te mit keresel itt? – hadarja, miközben szorosan ölelgeti Milt. Nem titok, hogy Emilynek Niall a legjobb barátja, természetesen utánam, mégis eltartott neki egy ideig, mire felismerte őt. Lehet, ezért vagyok én az első.

- Meg akartunk lepni titeket Harryvel, de ha így szorítasz, nem leszek itt ilyen sokáig – nyögi, Niall pedig enged a szorításán, majd szép lassan elengedi.
- Jaj, ne haragudj – mondja. – De, hol van az a rajongó? – húzza össze a szemöldökét, ahogy helyet foglal az utolsó széken.
- Én vagyok az – vigyorog Emily.
- Csak hazugság volt! – törölgeti műkönnyeit Louis.
- Neked meg mi a bajod? – kérdezi Zayn.
- Harry, átvert! Ez nagy hibának számít a mi kapcsolatunkban, így szakítottunk.
- Miattam? – kérdezi Milly.
- Igen. Galád némber – sipítja Lou, majd felhúzott orral fordít hátat nekünk. Mil kissé megszeppenve ül egy ideig, bár tudja, hogy ez csak színjáték. Óvatosan feláll, apró mosolyt ereszt el, miközben Louishoz sétál, a fülébe suttog, arcon puszilja, majd vissza masírozik a helyére. A bandánk legidősebb tagja szemvillanás alatt derül fel, s úgy ugrik a nyakamba, mintha semmi baj sem történt volna. Hiszen nem is történt.

- Valentin-nap alkalmából megbocsájtok és visszafogadlak – mondja, arcán pedig színlelt büszkeség ül.
- Nincs is Valentin-nap -  neveti ki Liam.
- Visszafogadjam vagy ne? – kérdezi kicsit bosszúsan.
- Drága, egyetlen bogaram! Nincs Valentin-nap ezt csak azért találtad ki, hogy legyen valami kifogásod, mert annyira hiányoznék neked! – kezdem én is a játékot, ami valóban eléggé szórakoztató.
- Lebuktam! – játssza Louis ismét a sértődöttet.

*~ Emily Evans *~

- Mit csináljunk először? – kérdezem, miután sikerül Louist megnyugtatni.
- Először pakolj ki, utána azt csinálunk, amit csak szeretnél –mosolyog Liam.
Zayn és Harry kapják fel a táskáimat, amit még a bejáratnál hagytam, s rohannak is fel az emeletre, hiába kiáltok utánuk. Ebben a lakásban csak egy emelet van, így ezen a szinten a hálószobákon kívül, egy edzőterem, egy hangszigetelt zeneszoba van csak, valamint jut még egy néhány díjnak is. Az én szobám az utolsó, ráadásul az egyetlen, amihez erkély is társul. Mellettem Harry birodalma foglal helyet, hogy ne kelljen sokat mászkálnunk az éjszaka közepén, ha egymás társaságára vágyunk. A szobáink szinte egyformák az otthoniakkal, jelenleg ennyivel tudjuk csökkenteni a honvágyat. Az én szobámat viszont egy kicsit másként rendeztük be, hiszen amikor utoljára itt voltam, épp egy korszakváltozáson mentem keresztül, így csak az otthoni szobám vázolja fel a jelenlegi stílusom, de Harry ígéretei szerint hamarosan ezen is változtathatunk. Ahogy belépek az itteni kuckómba, szívemet kellemes melegség önti el. Az első tárgy amire rálátást nyerek az ágyam. A falak barack színűek, amin a srácok poénból elhelyeztek pár posztert magukról, amíg távol voltam. Az ágyammal szemben egy falba épített gardrób van elhelyezve, mellette pedig egy saját fürdőszoba is helyet kap, amiket szinte nem is lehet látni, hiszen Harry kérésére egy kisebb fal választja el ezt a két dolgot a szobámtól, a leskelődők nagy bánatára. A falon ezen kívül egy Tv is helyet kapott, amire kitűnő rálátásom van az ágyamból. A fekvőhelyemtől jobbra található még egy hatalmas ablak is, ami előtt egy íróasztal pihen, s ezek mellett ott van még az üvegajtó is, aminek segítségével használatba vehetem az erkélyt is. Mire sikerül feleszmélnem, Harry már javában pakolgatja a ruháimat, Zayn pedig az ágyamban pihen a nagy cipekedés után. Úgy döntök, inkább Harrynek segítek, hogy minél előbb végezhessünk. A segítségével 15 percet pakolászunk csak, de amikor már a földszint felé tartunk, visszarohanok, az ágyamban szundikáló pakisztáni srácért, hiszen ő sem maradhat ki semmi jóból sem.

- Zaynie! – simogatom enyhén borostás arcát, s már amikor ezzel sem hatok rá, óvatosan mégis erőteljesen mászom rá.
- Csak 5 perc! – nyögi, de nem hagyom.
- Ha az egész napot átalszod, hogy tudsz éjszaka is aludni? Tudod mit? Nem is akarom tudni. Inkább gyere, mielőtt annyira megunom, a keltegetésed, hogy inkább szólok Louisnak. – vázolom fel az agyamból előtörő mondatokat, de úgy tűnik ezek sem hatják meg. – Zayn, nem is szeretsz! – hisztizek 5 perc után is.
- Én azt hittem miattam jöttél! – szólal meg az ajtóból Hazz, aki az eddig történteket mosolyogva figyelte végig.
- Persze, hogy miattad is te idióta! – nevetek, majd a hátára csimpaszkodom. Ahogy a földszintre érünk, félhangosan kezdek beszélni, hogy Zayn is tisztán hallja, amikor Louist felküldöm hozzá. Legalábbis küldeném, ha valóban ez lenne a tervem és Louis is több figyelmet szentelne nekem, de ő inkább Liamet püföli egy párnával (?), miközben xBoxoznak.
- Kész vagyunk. Most már megmondhatjátok, hogy mit csináljunk. – vigyorgok, miközben egy kis helyet túrok a két fiú között a kanapén, miközben Harryt is magammal rántom.
- Esküszöm, ha nem ismernélek titeket, azt hinném, jártok – röhög Louis, én pedig szem forgatva lököm le a kanapéról. Ezúttal Harry nevet fel, miközben egy pacsival díjazza az előbbi ötletem.