6.rész

- Aludni – adom az egyszerű választ. Ahogy felérek kulcsra zárom magam mögött az ajtót, majd az ágyamon ülve sírásban török ki. Mi történik? Sosem éreztem még ilyet, elképzelni sem tudtam volna, hogy valaha is így nézzek Harryre. Sosem volt több, mint a legjobb barátom. Halk kopogást hallok az ajtó felől, azonban megszólalni sem bírok, így összeszedem a cuccaim és a fürdőszobába sietek, ahol ugyancsak bezárom az ajtót. A telefonomon, azokat a dalokat keresem, amiket ilyenkor hallgatok, s találomra elindítok egyet. Pont olyan hangosan szól, hogy a folyosón álló idegen ne hallja. Nem sietek sehova, így a fürdőkádat választom, s egészen a nyakamig engedem a forró vizet. A meleg víz kellemesen ellazítja az izmaimat, mégis van valami ami nem hagy nyugodni. Először a gondolataimat próbálom leküzdeni, ezért halk dúdolásba kezdek, ez a próbálkozásom kudarcba fullad, amikor a telefonom vad rezgésbe kezd. Nyilván Harry megunta a szobrozást az ajtóm előtt ezért most telefonról támad. Tudom, hogy nem bujkálhatok örökké előle, most még sem tudok a szemébe nézni. A tükörből már a körvonalaimat sem lehet megállapítani a párától, ami tisztán látszik a levegőben is. Miután szárazra törlöm magam, s fel is öltözöm, a jobb levegő érdekében ablakot nyitok. A hirtelen hidegtől kicsit összerezzenek, mégis kellemesen simogatja az arcom. Miután friss levegőt varázsolok a helyiségbe, visszacsukom az ablakot. Felkapom az ágyamon pihenő plédet, s az erkélyre sétálok egy babzsák társaságában. Hajnali 1 is lehet, mire rászánom magam, hogy visszasétáljak a szobámba. Lefekvéshez készülődök, amikor a hasam korgással jelzi, hogy bizony vacsorázni is elfelejtettem. Morogva mászom ki az ágyból, korgó hassal sosem tudok elaludni. Óvatosan fordítom el a kulcsot a zárban, körbe nézek, s meg sem állok a konyháig. Egy kakaó társaságában fogyasztom el a szendvicsem, majd sietek is vissza a menedékhelyemre, azonban valami vagy inkább valaki meggátol. 

- Te mióta vagy itt? – kérdezem halkan az ajtóm mellett guggoló srácot. Nem válaszol, akár el is mehetnék, eljátszhatnám, hogy nem láttam, de megesik rajt a szívem, ezért finoman megérintem a karját, mire összerezzen, s álmos tekintettel bámul rám.
-  Mióta vagy itt? – kérdezem ismét.
- Amióta feljöttél. Kopogtam, kiabáltam, hívtalak is – sorolja, hangjából pedig tökéletesen kitudom venni, hogy sírt, még akkor is ha suttog.
- Ne haragudj, szükségem volt az egyedüllétre – motyogom, inkább magam elé, mintsem neki.
- Tudod mennyire féltem, hogy hülyeséget csinálsz? – gördül le egy könnycsepp az arcán, amit azonnal le is törlök.
- Kérlek, ne sírj, nem csináltam semmit. Azt hittem tudod, hogy nem vagyok képes az ilyen dolgokra, ugyanakkor nem állt szándékomban megijeszteni sem, nincs olyan indok a Földön amiért képes lennék itt hagyni téged – vígasztalom, mire karjait szorosan fonja a derekam köré, könnyei a pólómat áztatják, miközben zokog. Soha semmiért nem láttam még ennyire sírni, talán a megkönnyebbülés teszi ezt vele. Sokáig ülünk ott, mire megnyugszik, amikor úgy látom, hogy képes legalább megmozdulni, felállok, a keze után nyúlok, majd bevezetem a szobámba. A sötétben is látom, tökéletesen csillogó szemeit, és késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. 

- Miért jöttél fel? – kérdezi. Lehajtom a fejem, a földet kezdem el nézni, mintha olyan érdekes lenne. Az állam alá nyúlva emeli fel a fejemet, arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Én csak... megijedtem. Igazad volt. Nem kellett volna megtörténnie annak a csóknak – mondom.
- Miért? Nem tetszett?
- Nem azzal van a baj.
- Akkor?
- Én csak.. félek! – Nem bírom tovább. Az első könnycsepp utat tör magának.
- Ne sírj! Én itt vagyok, mindig itt leszek – szorít magához.
- Nem tudom mi történik velem – motyogom kétségbe esetten a pólójába. Csak szükségem van az ölelésére. 
- Feküdjünk le aludni. Holnap majd jobban látsz mindent – mosolyog, megvárja amíg lefekszem, betakar, mint anyukám kiskoromban, de nem fekszik mellém, inkább az ajtó felé indul.
- Hova mész? 
- Aludni.
- Maradj velem, kérlek – könyörgök, mielőtt ismét elkapna a sírás.
- Biztos ezt szeretnéd? – kérdezi bizonytalanul.
- Igen – vágom rá magabiztosan. Befekszik mellém, én pedig szorosan mellé bújok. Kínos csend ölel körbe minket, nem bírok nyugton maradni, fel kell tennem azt a kérdést, ami már órák óta nem hagy nyugodni. - Megbántad? – kérdezem, amikor meggyőződöm, hogy ébren van.
- Te sem tudsz aludni? – folytja el a röhögését, amikor vállon csapom. – Számít? – kérdezi.
- Igen.
- Minden percét élveztem. És te?
- Ahogy én is – halvány mosoly kúszik az arcomra. – Azt hittem undorító, ha a testvérünket csókoljuk meg – gondolkozom hangosan, mire a párnába nyomja az arcát és felröhög.
- Olyan hülye vagy. Szerencse, hogy nem vagyunk testvérek – nevet továbbra is. – Mit fogsz csinálni, ha újra megtörténik? – húzogatja a szemöldökét, miközben megmutatja édes gödröcskés mosolyát.
- Nem fog megtörténni – mondom flegmán, mire az arcomhoz hajol, s csak milliméterek választanak el egymástól. Először az orromat, majd az arcomat puszilja meg. Ajkát az enyémhez érinti, de ezen kívül nem tesz semmit.
- Ha szeretnéd, abba hagyom. Csak egy szavadba kerül – motyogja. Nem tartom helyesnek ezt a dolgot, mégsem tudok nemet mondani, ezért inkább a nyakánál fogva húzom még közelebb, s most én csókólom meg. Nyelveink vad táncot járnak, végül levegő hiány miatt válunk el.
- Szeretlek Hazz – bújok hozzá.
- Én is szeretlek Mil – mondja, karjait pedig szorosabban fonja a derekam köré. 

 A meleg napsugarak kellemesen simogatják az arcom. Oldalra fordítom a fejem, Hazz még békésen szuszog. Közel hajolok hozzá, puszit adok a nyakára, az arcára végül a szájára, mire elmosolyodik.

- Tudtam, hogy erre felébredsz. – vigyorgok.
- Jó reggelt Hercegnő! Jó lenne, ha mindig erre kelhetnék – morogja rekedtes hangján.
- Most gyorsabb voltam, mint Louis, de lehet holnap ismét ő lesz a soros – kuncogok.
- Még csak az hiányzik –mosolyog, majd a fülem mögé tűr egy kósza tincset. – Mihez van ma kedved?
- Nem tudom. Most olyan szép az idő, valami felszabadult dologhoz lenne kedvem.
- Menjünk le reggelizni, utána eldöntjük –mosolyog.
- Nincs kedvem még kimászni az ágyból –húzom a szám.
- Nem is kell, ha én is vihetlek – ragadja meg a karom és kap a hátára. Nevetve tesz le az egyik székre, majd mellettem foglalja el a helyét.
- Jó reggelt! – köszönünk egyszerre vigyorogva.
- Jó reggelt! – makogják a srácok is. 
- Mi ez a kitörő öröm? – kérdezi Louis.
- Nem lehet jó kedvünk? – válaszol, kérdéssel a kérdésre a göndör miközben átdobja kezét a vállamon.
-  Azt hittük a tegnap este összevesztetek – magyarázza Zayn.
- Félre vagy informálva – vigyorgok, miközben Hazz megpróbál reggelit lopni nekünk is.
- Niall hagyj nekünk is kaját – két gofrit vesz el, a megmaradt reggeli közül. Megkeni nutellával és a számba nyomja, miközben Liamnek magyarázom burkoltan a tegnapi békülésünket. Nevetve kenem össze én is az arcát. Niall ijedten kapja ki előlünk az összes kaját, majd kifeszegeti Harry keze közül a tejszínhabos palackot is, amivel a hajam felé közelít.
- Az étel nem játék. Ilyen szent dolgot így elpazarolni – rázza a fejét.
- Menj, mosakodj meg és öltözz fel, van egy ötletem, de ne rendes utcai ruhát aggass magadra nekem, elég valami melegítő vagy cicanadrág is – pattan fel Harry és a lépcső felé kezd tolni, miközben magyaráz. Nem tudom, mi ütött belé, de bízok benne így követem az utasításait.

*~ Harry Styles *~

Hirtelen eszembe jutott, hogy Milly szeret lovagolni és táncolni. Felküldtem a szobájába öltözni, hogy minél előbb el tudjam intézni a mai programot. Amikor megbizonyosodok, hogy hallótávolságon kívül van, a fiúkhoz fordulok, főként Liamnek intézem a szavaim.
- Liam, Danielle ugye itthon van? – kérdezem reménykedve.
- Igen, de miért érdekel ez téged?
- Meg akarom lepni Millyt – mondom lazán, majd indulok is a szobámba. Ahogy felérek, gyorsan megmosakszom, felöltözöm, majd előásom a telefonom és hívom is Daniellet.
- Szia Hazz. Baj van? – veszi fel pár másodperc múlva.
- Szia. Nem, nincs semmi – mondom, s már kérdezném is, miért feltételezi ezt, amikor leesik, hogy én hívom Liam helyett. Miután összerakom a dolgokat, mesélni kezdek Daniellenek, a programegyeztetés után mosolyogva teszem le a telefont. Berontok Liamhez, majd felvázolom neki a helyzetet, végül Emilyt látogatom meg, aki a megjelenésemkor pont az ágyát veti be. A reggeli játék minden foltját eltűntette magáról, a haját egyszerűen csak összefogta, egy fekete cicanadrágot választott, a Disney-s alvópólóját, pedig egy fehér bő felsőre cserélte. Miközben végig mérem, rájövök, hogy ezt a 16 éves barátságunk alatt egyszer sem tettem meg, s most először érzek többet is, mint szimpla barátság. Zenét hallgat, nem veszi észre, hogy egy ideje már bámulom, óvatosan mögé lépek, kezeimet pedig a derekára helyezem, kicsit összerezzen, majd mosolyogva fordul meg.
- Mehetünk? – kérdezem.
- Így hova akarsz vinni? – nevet, lágy csilingelő hangon.
- Meglepetés – kacsintok, majd összekulcsolom ujjainkat, mielőtt elindulnánk. Liam már az ajtóban toporog, mire leérünk, felsegíti Emilyre a kabátot, míg az enyémet az arcomba vágja. Ő vezet, így mi kényelmesen elhelyezkedünk a hátsó ülésen.
- Már fél órája csak megyünk?  Egyáltalán hova is visztek, vagy legalább beavathatnátok. – a szavak megállíthatatlanul folynak a száján. Imádom, amikor valami ennyire kíváncsivá tudja tenni. Danielle minden magától telhetőt megtett, így a legkevesebb az, ha nekünk kell oda menni, ami csak Emily türelem szintjével játszik, Liamet pedig hála ajándéknak viszem, hiszen ő is jól jöhet.
Fél óra telhet el, amikor Liam leparkol. Kisegítem Milt a kocsiból, s egyszerre lépünk be a fehér épület ajtaján. Mire a lifthez érünk, Liam már a nyomunkban van, így vele együtt szállunk be a liftbe. A harmadik emeleten, megállunk egy nagy terem ajtaja előtt, Liamet elbújtatom, Danielle nem láthatja meg, neki utánunk kell érkeznie, hogy Dani is meglepődjön.
- Menj csak nyugodtan – mondom bátorítóan, és az ajtó felé mutatok.
- Nem merek, nem tudom, mi van oda bent.
- Semmi olyan, amitől félned kéne – mondom. Megfogom a kilincset és kinyitom előtte az ajtót.
- Ez most komoly? – kérdezi, amikor meglátja, hogy mi vár rá. Összekulcsolom ujjainkat, így sikerül beljebb vonszolnom legjobb barátnőmet.