5.rész

Kipihenten ébredek, de Harry nincs mellettem. Előkeresem a telefonom és az órámra pillantok. Lassan 2 óra lesz, így már érthető miért vagyok egyedül. Mindössze az lep meg,  Harrynek hogyan sikerült ennyire észrevehetetlenül kimásznia mellőlem. Miután pár percet még lustálkodok, lustán mászom ki az ágyból, s a fürdőszobába csoszogok. Egy ideig vacilálok, de a zuhanyzás mellett döntök, nehogy vissza aludjak még fürdés közben is. Miután tisztára mosom magam, a fogaimat is tisztára sikálom, végül a hajamat egy apró kontyba kötöm a fejem tetejére. Szép lassan sétálok vissza a szobámba, ahol kínzó lassúsággal kezdek el felöltözni, átlagon aluli vagyok, de nem tervezem elhagyni a lakást, így ez is megfelel. 

 Gyanús ez a hatalmas csend. Apró nyom után kezdek keresni, hiszen ha a többiek nem is Harry biztosan hagyott maga után valamit, amiből megtudom, hova tűnhettek. Kinyitom az ajtót, amin egy cetli fogad Kövesd a nyilakat! felirattal. Nem csalódok, mikor észre veszem Hazz kusza írását az apró papíron, így magamban mosolyogva indulok el az első nyíl irányába. A lépcsőn több nyilas papírt is felfedezek, mégsem mozdítom el őket, lehetek olyan szerencsétlen, hogy eltévedek, így könnyebb lesz újra kezdeni. Az utolsó nyíl egyenesen a Tv-hez vezet, ahol megtalálom az újabb szöveges lapot.

Nem volt szívem felébreszteni téged, ne haragudj. olyan aranyosan aludtál, még Louis is megkímélt. Ha netán unatkoznál, csináltam egy játékot. Az előtted lévő DVD a meglepetés. Stúdiózni mentünk, és ha minden igaz forgatunk is. Jó szórakozást! H.xx
A DVD-t a lejátszóba teszem és elindítom a meglepetést. Először egy kép jelenik meg a képernyőn, amin Gemma, Harry és én is rajta vagyunk, ez az első közös képünk. Gyerekkori képek és videók jönnek egymás után, megmosolyogtatnak, azonban eleresztek pár könnycseppet is. Hazz megpróbálta az összes idétlen videónkat is beletenni, köztük azt is, amikor fogyatékosokat játszunk a Tesco-ban, vagy amikor futok a macskám után a hatalmas hóban, végül pofára esek a saját lábamban. A vicces videók véget érnek, majd Harry jelenik meg a képernyőn. Elmondja, mennyire örül, hogy én lehetek a legjobb barátja és tulajdonképpen, majdnem elmeséli az egész életünket is. Elmeséli, mennyire nagyra tartotta, amikor kiálltam mellette, és emlékszem-e amikor megvédett a helyi menő csávóktól is. A beszéde közben Louis néha beüvöltözik, egy el ne csöppenj mondat is elhangzik, a többit pedig nem nagyon tudom kivenni. A rövidfilm szép lassan véget ér, nekem pedig legalább időbe telik mire megnyugszom, így magamat átölelve zokogok a kanapén. Nem tudom, meddig ülhetek így, amikor motoszkálást hallok a bejárat felől, majd az ajtó kicsapódik, s Louis visítását hallom meg először. Képtelen vagyok felkelni, pedig a legszívesebben a nyakukba borulnék. Először a konyhába megy, majd neki futásból ugrana rám, amikor megpillantja könnyáztatta arcomat. A maradék távolságot, nagy léptekben teszi meg, majd szorosan a karjaiba zár. Nem kérdez semmit, letörli a könnycseppeket az arcomról, végül a kezembe ad egy zsebkendőt. Meg sem mozdulunk, amíg a többiek körénk nem gyűlnek, végül erőt veszek magamon, szép lassan felállok, amikor megtalálom Harryt, egyenesen a karjaiba vetem magam, az ölébe vesz, s így ül le a kanapéra.
- Szeretlek – mindössze csak ennyit tudok mondani. Mindenki csendben figyel minket, de halk suttogást is hallok.
- Gondolom a DVD, nincs baj srácok. Ugye Mil? – kérdezi Hazz, én pedig bólintok. Pár percig még így maradunk, amikor sikerül megnyugodnom, erőt veszek magamon és megkérdezem milyen napjuk volt.
- Stúdióztunk kicsit, részt vettünk egy fotózáson is és bevásárlás közben majdnem kitiltottak minket a bevásárlóközpontból is. – sorolja Zayn.
- Mit csináltatok már megint? – apró mosoly kúszik az arcomra. Zayn készségesen próbálja elmesélni, hogy mióta sikerült Liamet megrontaniuk, a bevásárlások nélküle már nem is bulik. Neki futásból próbáltak csúszkálni, amikor beesett a wc papírok közé.
Kezeimmel eltakarom, az arcom miközben próbálom nem feltűnően kiröhögni az említett srácot.
- Harryt se hagyd ki – mondja Liam, ám még mielőtt Hazz befogná a száját mesélésbe kezd. – Amikor sétáltunk a bolthoz, Zayn észrevett egy halott madarat és ezt szóvá is tette, mire a csupa ész barátod felnézett az égre és megkérdezte, hogy hol – ecseteli, én pedig már fulladozom a nevetéstől.
- Nem megyünk el moziba? Van egy ismerősöm, aki el tud intézni egy üres termet is és olyan filmeket is nézhetünk, amit már nem is adnak – ajánlja fel Louis.
- Miért nem nézünk itthon filmet? – értetlenkedik Liam.
- Itthon bármikor nézhetünk, és már annyira unalmas - áll ki a saját ötlete mellet Lou, majd amikor a többieket is sikerül rábeszélni, Harry az ölében visz fel a szobámba. Nagyon szereti ezt csinálni, pont annyira, mint ahogyan én utálom mással megoldatni a problémáimat.

- Hadd válasszak ma ruhát én! – kérlel, és mielőtt válaszolhatnék, már derékig a szekrényemben matat. Egy fehér farmert választ, angol zászlós felsővel és egy farmer kabáttal, amiket az arcomba dob.  Már indulna is kifele, amikor megszánom.
- Itt maradhatsz, ha leülsz az ágyamra – mosolygok, majd a szekrényem előtt kezdek el öltözni, hiszen a fal miatt ott amúgy sem láthat.
- Miért sírtál ma annyira? – kérdezi, pár perc némaság után.
- Nem tudom. Tulajdonképpen az a videó ráébresztett arra, hogy mennyire szeretlek már kiskorunk óta. Rajtad kívül senkivel sem tudtam olyan szoros kapcsolatot létesíteni, nem tudom, mi történne, ha elveszítenélek – mondom, majd egy keserű mosolyt villantok, miközben megölelem.
- Annyira szeretlek – mondja, majd olyan szorosan ölel vissza, hogy a szó szoros értelmében is ropognak a csontjaim. – Remélem, ma nem akarsz sminkelni – vigyorog.
- Miért ne akarnék? – húzom fel a szemöldököm, s már indulnék is a fürdőbe, amikor elkapja a csuklómat és visszaránt.
- Így is gyönyörű vagy, ha pedig nem hiszed el, már pedig nem hiszed el, nyugtasson meg az a tény, hogy sötét lesz és senki sem fogja a fejedet nézni.
- Mintha nem is te lennél. – vágok meglepődött képet, majd a szobám közepén hagyva futásnak eredek.
A srácok elnyúlva fekszenek a kanapén, de a hatalmas dübörgésre, mind összeszedik magukat.  Liam már tápászkodik fel, amikor óvatosan visszanyomom, és mellé vágódok.
- Ha támad, neked kell megvédened – csak ennyit mondok, s a karjába fúrom az arcom, amikor megpillantom Harryt, aki a lépcsőn dübörög lefelé. Mindössze értetlen pillantásokat kapunk csak, Liam mégis próbál egész úton megvédeni, bár még ő maga sem tudja, milyen okból lett a testőröm.

A mozi egy eldugottabb részében várunk, amíg Louis felkutatja az ismerősét, így van időnk eldönteni mit is nézzünk. Nem kell sokat várnunk, Lou hamarosan megjelenik köreinkben egy Noel nevű férfival, akinek miután sorban bemutatkozunk, egy üres teremhez vezet minket. Niall lediktálja a film címét, majd az utolsó sorban helyet foglalva várjuk a Lenyűgöző teremtményeket. A film kezdetét majdnem popcorn csatával kezdjük, végül ezt az ötletet elvetjük, hiszen nem tudnánk másra fogni azt a rumlit, amit magunk mögött hagyunk.

Nagy meglepetésemre a filmet csendben nézzük, mindössze Louis vonja el a figyelmem a vicces jeleneteknél a már túlzottan is erőltetett nevetésével. Úgy tűnik, őt nem nagyon köti le a film, mégis elszórakoztatja a mellette ülő Zaynt.
- Ugye még nem akartok haza menni? – kérdezi Harry, ám még mielőtt bárki is válaszolhatna a kérdésére Louis felüvölt.
- London Eye!
Rövid út vezet az újonnan kitűzött célunk felé, mégis kígyózó sor fogad bennünket, ami nem csoda, hiszen fogadni merek, hogy a kilátás még odafentről is leírhatatlanul gyönyörű. Besötétedik, mire sorra kerülünk, Liam kicsit több pénzt ad a kasszásnak a kelleténél, amit csak akkor értek meg, amikor rajtunk kívül senki más nem száll be a kapszulába.
- Gyűlölöm a klausztrofóbiát! – morogja Niall.

- Nem lesz semmi baj, gyere – húzom magam mellé, s az ablakra tapadva nézzük Londont, ami még sötétségbe borulva is csodálatos.
Szeretem, hogy ha a fiúkkal vagyok, mindig elhoznak ide, hiszen ilyen csodákat nem látunk mindennap.
Amikor kiszállunk, Louis még egy körért hisztizik, azonban Liam és Zayn két oldalról kerítik be, így sietünk a kocsihoz. Az életvidám srác viszonylag megnyugszik, de amint haza érünk, eluralkodik rajt, kiskori énje, s addig nem marad nyugton, amíg rá nem vesz minket az üvegezésre. A játékban több idétlen feladat is elhangzik, mint például, Liamnek fel kell hívnia két random embert, miközben azt üvölti áfonyás palacsinta, Louis egy alsóban a fején egy rózsaszín bugyival (?) futja a köröket az utcán, Zayn fára mászik, miközben nyávog, Harrynek ciki történetet mesél, miközben Niall szerelmet vall az ajtónak. Végül én következem, s megkapom azt a feladatot, amire senki sem számít, mégis teljesítenem kell, különben Harryvel kiesünk, ő pedig nagyon élvezi a játékot.
- Csókoljátok meg egymást – mondja Louis, majd felbontja a körülbelül harmadik sörét.
- Nem! – vágja rá Hazz.
- Ha legjobb barátok vagytok, akkor ez nem fog ártani, főleg nem a szikla erős kapcsolatotoknak – helyesel Niall is, aki ugyancsak eleget ivott az este folyamán. Harry ajkai egy vonalban préselődik össze, miközben makacsul rázza a fejét.
- Gyere, előbb túl leszünk rajt, és folytathatjuk a játékot – hazudom, tulajdonképpen nekem sincs kedvem hozzá, Harry olyan, mint a testvérem, márpedig egy testvérrel nem csókolózom szívesen.

- Nekem sincs olyan sok kedvem hozzá, de legalább ők örülhetnek –súgom a fülébe, majd ajkaimat az övéire nyomom. Először semmit sem érzek, hiszen, szinte már a testvérem, mielőtt mégis szétválnánk, valami mást is érzek. Behatárolatlan, mégis valami jó. Sosem gondolkoztam még azon mi lenne, ha együtt lennénk, hisz úgysem csináltunk még semmi ilyet. Valamiért akaratom ellenére élveztem ezt, bár feleslegesen örülök ennyire, úgysem lesz több alkalmam erre. Mikor kinyitom a szemem, Harry egy bátorító mosolyt küldd felém, de látom, hogy nem őszinte.

Egyoldalú huhogást hallok a fiúk felől.
-  Nem vagytok baglyok! – vetem oda, s miután sikerül feltápászkodnom ott hagyom őket.

- Most hova mész? – kérdezi Zayn.