4. rész

Amikor Louis végre befejezi a hisztit, a TV előtt gyűlünk össze. Harry automatikusan kapcsol a mese csatornákhoz. Pár perc múlva sikeresen megtalálja keresett meséjét a Spongyabobot. Imádom a meséket főleg Walt Disney meséit, sőt még a magyar mesék közül is tudnék válogatni, hiszen apám magyar így félig én is az vagyok, de a sárga agyatlan szivacs és a rózsaszín tengeri csillag, fárasztó története nem tudja különösebb módon lekötni a figyelmem. Van, amikor jót nevetek rajtuk, de más különben nem szeretem, ellentétben a göndörkével.
Körülbelül egy óra is eltelik, mikor már kezdjük unni.
- Bírja még valaki? – kérdezi Liam, mire Harry szó nélkül emeli fel a kezét, tekintetét pedig egy másodpercre sem szakítja el a készüléktől.
- Megszólalt a nagy mese fan – röhög fel Louis.
- Hát nem ez a kedvencem.. – morog a csoki szemű srác.
- Akkor mit csináljunk? – Harry viszonylag türelmesen nyomja meg a kikapcsoló gombot, s fordul felénk, ha már a mesét nem hallhatja tőlünk.
- Nincs olyan rossz idő, ahogy elnézem – vakargatja az állát Zayn, miközben az ablakhoz sétál. Rákiáltok Liamre, aki kissé összerezzen, majd a pár perces néma kommunikáció után egyszerre ordítunk fel. DISNEYLAND!
- Jézus ereje! Hova kerültem?! – ismét Louison a sor az észosztásra.
- Nem Jézus, csak Liam és Emily! – nyújtom felé a kezem. – De nem mondtam, hogy muszáj, csinálhatunk mást is – rántom meg lazán a vállam, amikor meglátom a banda legkajlább tagjának arcát, mégis feleslegesen, hiszen egy rövid eszmecsere után mindenki beleegyezik.
- Mondjátok, hogy jönnek a lányok is – meresztek kiskutya szemeket.
- Nem kell kétszer kérned – vigyorodik el Zayn, miközben a telefonját a füléhez emeli és kettesével szedve a fokokat, szalad a szobájába. Liam és Louis is így tesz, én pedig értetlenül nézek erre a nagy sietségre, s miközben körbe nézek, szemeim megakadnak Niall elszomorodott arckifejezésén. Már nyitnám a szám, mégis csendben maradok, inkább egy együtt érző pillantás mellett szorosan megölelem.
- Ugye nem így akarsz jönni? – kérdezi, némi gúnnyal a hangjában. Igen, a régi Niall visszatért. Már visszavágnék, amikor Harry egyik kezét a számra tapasztja, másik kezével a karomat kapja el, így kezd el húzni az emelet irányába.
- Niall, intézd a magángépet, amíg elkészítem a Mesehercegnőt! – kiálltja vissza, majd mielőtt még visszaszólhatnék, beterel a szobámba. Szigorú pillantásokat küld felém, végül csak megpuszil, s kimasírozik a szobámból. Louis reggeli incidense óta, nem volt kedvem felöltözni, így először a szekrényemhez lépek. 

Egy fekete fehér mintás nadrágot választok, egy fehér ujjatlan inggel és egy bőrkabáttal. Miután felöltözöm, a fürdőszobában kezdek el matatni a szemceruzám után. Fekete vonallal emelem ki a szemeimet, a szempillaspirállal pedig végig pödröm a pilláimat. A már előre felmelegített hajvasalóval végig megyek a hullámosabb tincseken, felveszem a bakancsom, majd miután leellenőrzöm magam szaladok is a földszintre. Hiába hiszem azt, hogy ma gyors vagyok, a srácok már unottan tornyosulnak a kanapénál. Egy gyors bocsánatkérő pillantás után, indulunk is a ház előtt váró kisbuszhoz. A rövid út alatt ismét megkapom, hogy még egy lányhoz képest is túl lassú vagyok a készülődéshez, hogy Niall sikeresen elintézte a magángépet, a lányokkal is ott találkozunk, valamint bezsebelem azt az információt is, hogy a Párizsba vezető út 5 órás, és ha mindent meg szeretnénk nézni, hatalmas szerencsénkre pont időben indultunk el.

A gépen hatalmas vigyor kerül az arcomra, miközben üdvözöljük egymást, a lányokkal, akik ezt követően egy csókkal köszöntik barátaikat, majd egymás karjaiba búrkolózva foglalnak helyet. Sosem ültem repülőn, így Niall és Harry között foglalok helyet, miközben szorosan fogom kezeiket, s megpróbálom kizárni Louis idétlen poénjait. Zayn próbál megnyugtatni. Annak idején Louis elhitette vele, hogy miután a repülő a magasba emelkedik bukfencezni fog az égen. Ő ezt kishitű módon elhitte, ami megmosolyogtat, így egy kicsit sikerül megnyugodnom.

Izgatottan szállok le a repülőről, rövid időn belül meg is érkezünk DisneyLandbe.
- Ez a kettő lassan átmegy ovisba – mutogat ránk nevetve Zayn, ahogy közeledünk a mese park felé.
- Nézd Milly, Mickey egér! – kiállt fel Liam, ahogy elhagyjuk a bejáratot, majd a karomnál fogva kezd el cibálni, a látogatókat üdvözlő mesefigura felé.
- Megmondtam – hallom ismét Zaynt, miközben a szemem sarkából azt is észreveszem, hogyan pacsizik le Louisval. Csinálok egy képet Liamről, majd amíg a többieket bevárjuk kicsodálkozzuk magunkat a híres kisegérben, így az arra járók biztosan jól szórakoznak rajtunk. Egy ideig még próbálunk együtt maradni, de ahogy Liam meglátja a Toy Storys részt elveszti uralmát az érettsége felett. Háromig számolunk majd egyszerre kiáltjuk el magunkat, ma már másodszor.
- Jön Andy! – ahogy ezt kimondjuk, nincs más dolgunk, mint várni, hogy a játékok a meséhez hűen eldobják magukat. - Honnan tudtátok? – kérdezi meglepetten Harry, s amikor azt válaszoljuk, hogy az igazi mese fanok, mindent tudnak, Louis egy nyilvános arctorzulás mellett csak annyit morog Ez boszorkányság! 

A srácok mellett igazán elfelejthetem a bajaimat, és önfeledten szórakozhatok, ez ma rendkívül megy, ahhoz képest, hogy a kajlaságban közreműködik a csapat apucija is. Minden résznél csillogó szemekkel ugráljuk körbe a mesehősöket, egy közös fénykép mellett, s a lehető összes játékra megpróbálunk felülni, legalábbis amire felengednek. A gyereknapunkat néha zavarja meg pár kislány, ilyenkor a lányokkal kicsit félre vonulunk, miközben mosolyogva figyeljük a srácokat, akik készségesen adnak aláírást és készítenek közös képet is. Ebben a feladatban, javarészt a lányok is részt vesznek, ha pár szemfüles rajongó őket is észreveszi, míg én csak lekezelő pillantásokat kapok a nagyobbaktól, akik Harry leendő barátnőjeként tekintenek rám, miszerint ellopom a férjüket. Ahogy elérjük a büféket, kissé fáradtan ülök le az első padra, míg a srácok, Niallel az élen elindulnak az ebédünk beszerzésére. Ahogy hallótávolságon kívül kerülnek, a lányokkal sikeresen megvitatjuk, milyen mesehősökre hasonlítanak. Eleanor szerint Louis Pán Péter hasonmása, Perrie szerint Zayn Aladdint testesíti meg, míg Danielle Liam és Woody hasonlósága mellett teszi le a voksát. A másik két srácnak is keresünk valakit, Harrynek Tarzan jut, míg Niallnek két választása is van. John Smith a Pocahontasból vagy Simba.
- Tény és való, de szerintem Simbára jobban hasonlít – mondom, néhány perc gondolkozás után.
- Kis hasonlít Simbára? – áll meg előttünk egy srác, arcát egy hatalmas vattacukor takarja, de még így is felismerem. Niall.

- Senkire – vágjuk rá gyorsan.
- Női titkok – fújtat Zayn, Perrie kis csapást mér a karjára, majd csókban forrnak össze. Ahogy észreveszem, mindenki valami magának valóval tér vissza, nem rendes étel, de mi ezzel is jól lakunk.
- Nézd mit szereztem neked – vigyorog Harry, miközben a csuklómra köti az újonnan beszerzett héliumos lufit.
- Úristen Hazz, köszönöm – vidámságtól sugárzó arccal borulok a nyakába.

Az utolsó perceket már nyugodtabban járjuk végig, a repülő indulásáig még az Eiffel-toronyra is marad időnk, bár azt csak a távolból figyelhetjük meg.
A gépen ülve, már nem fog el akkora idegesség, mint induláskor, így lazábban tudok beszélgetni a többiekkel, miközben a képeinket mutogatjuk egymásnak.
- Mi vagyunk gyerekesek, de azért te is fényképezkedtél – nézek Zaynre nevetve, ahogy megpillantom Perrie telefonjában a közös képüket Mickeyvel. Ez az utolsó szavam, a fáradtság hamar rám talál, így a következő órákat alvással töltöm.
Landolás után Perrie ébreszt, először rémület fog el, de amint tudatosul bennem, hogy hazaértünk, megnyugszom. A kocsiban még próbálok ébren maradni, így a többiek beszélgetésére összpontosítok, miközben a csuklómra kötött madzaggal játszom.
Éjfélt üt az óra, mire hazaérünk, a lányok is itt töltik az éjszakát, így egy gyors elköszönés után, már a lépcső megmászásával szenvedek. Mindössze annyi erőm van, hogy pizsamára öltözzek, lemossam a sminkem, s miután a lufimnak is biztonságos hellyel tudok szolgálni, lustán fekszem be az ágyamba. A telefonomért nyúlok és a következő SMS harcot vívom meg a szomszéd szobában lévő barátommal:
- Mit csinálsz?
- Aludnék, ha hagynád! :P
- Aludj velem. <3
- Gyere át!
- Lusta vagyok.:(
- Így jártál! :D<3
- Kérlek!<3  – ez az utolsó üzenet, amit elküldök, az oldalamra fordulok és várok. Harry egy cseppet sem törődik a többiekkel, hallom, ahogy a lábdobogásának kíséretében a folyosóra téved, majd az ajtóm kicsapódik, másodperceken beül, pedig hangos zajjal csukódik is vissza. Az ágyamig sétál, kezeivel arrébb hesseget, s amint befészkeli magát, már le is nyúlja a takaróm háromnegyedét.
- Utállak – nyögi, miközben szorosan hozzábújok.
- Én is – vigyorgok, bár ő ezt nem látja, mégis tudom, hogy ő is ezt teszi.
- Még szerencse, hogy a falak hangszigeteltek. – mondja, én pedig próbálok a leghalkabban megfulladni a nevetéstől, ahogy tudatosul bennem ez a kijelentése. Arcomat a mellkasába fúrom, miközben próbálok megnyugodni, s az álom ismét könnyen talál rám, egymásba gabalyodva alszunk el, egy ismét csodálatos nap után.