3. rész

- Szóval mit csináljunk? – kérdezem ismét. Niall szeme felcsillan.
- Mesélj! – kiabál.
- Miről meséljek? 
- Hogyan ismerted meg Harryt! – lelkesül fel.
- És utána mész is aludni? – kérdezi Zayn, miközben próbálja vissza tartani a nevetését.
- Azt már ezerszer hallottuk, ha annyira akarod én is elmesélem neked – mondja Louis.
- De én Emilytől szeretem hallani, úgy is alig találkozunk vele, mindig ti választotok programot is, de ha ennyire nagy baj, akkor válasszatok ti, én pedig megnézek egy filmet – mondja sértődötten és a szobájába indul.
- Niall várj! – kiabálok utána. – Szívesen elmesélem megint, te sem vagy kivétel ezt ne felejtsd el. – mondom, majd jó szorosan megölelem. Karjánál fogva vissza vezetem a többiekhez a kanapéra, majd mesélni kezdem a mára már jól ismert történetünket.
Az oviban ismertük meg egymást még kiscsoportos korunkban. Nagyon szerettem hintázni. Egyszer oda mentem az egyik hintához, de Gemma a szomszédunk is pont azt nézte ki magának. Bőven volt még hinta, de mi a világért sem akartunk másikat választani. Hosszas vita után, Gemma elszaladt, pár perc múlva pedig egy nála fiatalabb, velem mégis egykorú kisfiúval tért vissza. Harryvel csoporttársak voltunk, de sosem beszélgettünk vagy játszottunk együtt. Szinte akkor tudatosult bennem, hogy ő is a csoportunk tagja. Mint kiderült, Harry Gemma öccse. Harrynek sikerült elrendeznie közöttünk a nézeteltéréseket, még akkor is ha ezt egy hosszas vita előzte meg. Gemmával egy idő után sikerült felváltva játszani, amikor erre nem volt lehetőség Harryvel töltöttem a maradék időmet. Az óvoda után egy általános iskolába kerültünk, azt követően pedig egy gimnáziumba, amit csak nekem sikerült befejeznem. Harryn kívül nem is barátkoztam mással, így rajta kívül nem is voltak barátaim még akkor sem, amikor neki ott kellett hagynia az X Factor miatt. Megfogadtuk, hogy örökre legjobb barátok maradunk, s, hogy soha senki és semmi nem szakíthat el minket egymástól..
A történetem végére, észreveszem, hogy jobban simulok Harryhez, aki ujjával gyengéden simogatja a kézfejem. Kissé szipogva mászom a nyakába, ezt a mérhetetlen szeretetet kedvelem a leginkább a kapcsolatunkban, amin még Zayn csípős megjegyzései sem tudnak változtatni.
- Szeretlek Milly! – puszil homlokon Harry, ám mielőtt még válaszolhatnék valaki beelőz.
- Harold! Megint megcsalsz! – sipítja Louis.
- Fogd be Tommo – forgatja szemeit Hazz, miközben kissé nyakon csapja az ismét kajla bandatársát.
- Tapló! – visít Lou, majd drámai léptekkel távozik a társaságunkból.

- Ez így nem jó, Zayn mindig beledumált – morog a szöszi.
- Sajnálom Niall, ha szeretnéd, holnap elmesélem ismét – mondom, miközben megpróbálok el nyomi egy ásítást.
- Pontosan ezért szeretlek annyira! – mászik a nyakamba.
- Ne haragudj Nialler, de el kell rabolnom Emilyt – szedi le rólam a göndör az ír srácot.
- Hova megyünk? – nézek értetlenül.
- Aludni – kapom az egyszerű választ.

- De én még nem akarok lefeküdni, olyan régen voltam veletek – nézek rá kiskutya szemekkel.
- Holnap is lesz nap Tökmag – vigyorog Zayn.
- Ebből már úgysem jövök ki jól – biggyesztem le az ajkaim. Harry türelmesen megvárja amíg mindenkit megölelgetek, s miután elmormolok egy Jó éjszakát, ismét a karjai közt találom magam, miközben nagy léptekkel halad az emelet felé.
- Igen, Hazz, van saját lábam is! – lábaim kalimpálásával próbálok jelezni neki.
- Tudom, én pedig szeretnélek felvinni.
- Egy pusziért leteszel?
- Ezt már kérnem kell?
- Tartsd a pofid – vigyorgok, s mire ajkaimat az arcára helyezem, hogy megvalósítsam az alkunkat, Harry már az ágyam előtt áll. – Kis cseles. Jó éjt Haz! – adom neki az utolsó puszit, s miután már a saját lábaimon állok, összeszedem a szükséges dolgaimat és a fürdőszobába sietek. Imádom, amikor órákon keresztül a forró vízben áztathatom magam, és erre a srácok is ügyeltek, így egy zuhanykabin mellett egy fürdő kád is helyet kapott. Kivételes alkalom amikor a zuhanykabint választom, s mivel sietek, most is erre esik a választásom. Gyorsan zuhanyozom, majd amikor végzek és szárazra törlöm magam az előre bekészített ruháimat kezdem magamra rángatni. Aludni megyek nem bulizni, ezért elég egy póló is, bár tekintettel vagyok az öt fiúra is akikkel élnem kell, így az anyag combközépig ér.

Miután rendet rakok magam után, visszasietek a szobámba, majd a takaróba burkolózva próbálok elaludni. Reménykedem benne, hogy hamar elalszom, de a fáradság ellenére sem jön az álom a szememre. Csalódnom kell, így fél óra után reményvesztetten mászom ki a már átmelegedett ágyból, a folyósón már sötét van, így halkan indulok el a szomszéd szobába. Óvatosan nyomom le a kilincset, az éjjeliszekrényen pihenő lámpa gyéren világítja be a szobát, Harry azonban mit sem törődve ezzel, egyenletesen szuszog az ágyán kiterülve.
- Annyira tudtam – dörmögi, mikor megállok az ágya mellett, én pedig egy kisebb szívrohamot kapok. Várok, amíg helyet szorít maga mellett, befekszem mellé, végül lekapcsolom a lámpát is. Egy ideig még fészkelődik, majd a mellkasára vonva, szorít magához, így rajtam a sor, hogy fészkelődjek kicsit. Amikor megtaláljuk a tökéletes pózt arcát a hajamba temeti. – Annyira hiányoztál! - súgja.
- Most végre több időt tölthetünk együtt.

- Én azt vártam, hogy legyen kivel aludnom. Tudod, a fiúk nem annyira vevők az ilyesmire – mondja határozottan.
- Ha így folytatod, akkor egyedül maradsz – csapást mérek a karjára, majd felülök, ezzel is bizonyítom, hogy bármikor képes vagyok vissza sétálni a szobámba. Karjait szorosan fonja körém, miközben visszaránt maga mellé, s hatalmas bocsánatkérésekbe kezd, amik feleslegesek, hiszen nem is haragszom rá, így kuncogni kezdek, majd egy puszit nyomok az arcára. - Szeretlek! – mindössze ennyit mondok, majd közelebb simulva hozzá, várom, hogy az álom elérjen.

Reggel új taggal bővül az ágyunk, ahogy valaki nekifutásból, közénk csapódik. Nagy üvöltözésekre ébredek és egy térddel a bordáim között. Nem mozdulok, csukott szemmel várom meg, hogy jobban magamhoz térjek, így időközben be tudom azonosítani, hogy Louis terpeszkedik rajtunk, miközben Harryt próbálja felébreszteni.
- Jó reggelt, felkelni! Louis százados ügyelete alatt senki sem fog aludni, már délután 2 óra is elmúlt, és eddig tartott a türelmes várakozásom. Ébresztő! – sipítja, miközben trombitáló hangokat próbál kiadni a száján.
- Kussolj Tomlinson! – szólal meg végül Harry, rekedtes hangján.
- Olyan századost adok én neked mindjárt, ha nem pakolod, ki magad a bordáim közül, 2 másodperc alatt!- morgom, amikor már ugrálni kezd rajtam, s az egyre jobban lüktető fájdalom miatt mozdulni sem bírok, hogy lelökjem magamról.
- Louis, nem megmondtam, hogy hagyd őket pihenni? – jön be Liam is. Emlékszem, mennyire utálták egymást az X Factor alatt, és hogy Liam nehéz pillanataiban bármikor rá tudott volna rontani, mivel Louis szándékosan adta alá a lovat. Ő volt a csapat védelmezője, aki mindenkire figyelt, így kapta a Daddy Direction becenevet, bár Zayn szavaival élve ma már sikerült kicsit megrontaniuk őt.
- Liam apó bepöccent! Uram, maga már leszerelt, kérem távozzon, nem lehet jelen az én jelenlétemben! – üvölti Louis. Végül Liamnek pár perc alatt sikerül elvonni, a rajtunk terpeszkedő fiú figyelmét, ám amikor Louis rossz helyre támaszkodik Harry felmordul.
- Tommo, takarod már! – morog, miközben arcát a párnájába temeti.
- Még csak az hiányzik, hogy visszaaludjatok! – ugrik ismét ránk, majd pár másodperces vacilálás után a csípőmre ül, egyik kezével a karjaimat fogja a fejem felett, míg a másikkal a derekamat veszi célba. Azt hittem az évek alatt, immunis lettem a csiklandozásra, de Louis agyatlansága még ezt is vissza tudja hozni. Élesen sikítok, miközben hörögve kapkodok levegő után, próbálom kiszabadítani a kezeimet, s lelökni ezt a sok ésszel megáldott srácot magamról egyszerre.
- Ti üvöltöztök vagy disznóvágás van? – Zayn csoszog be hozzánk, majd amikor felméri a terepet, egy vállrendítés után, komótosan el is hagyja a szobát. Időbe telik, amíg leesik, hogy ő a tőlünk legtávolabbi szobában lakik, ezért kissé elcsodálkozom, hogy felébreszthettük.
- Esküszöm, felkelek, csak hagyjál már békén! – szinte üvöltöm, amikor Louis ismét lecsap rám, s amikor kicsit lazít a szorításán, kezeim ismét az én birtokomban kapnak helyet. Finoman mégis erőteljesen marok bele az oldalába, kicsit összegörnyed, így gyengeségét kihasználva lököm le magamról, s mászom, ki gyorsan az ágyból mielőtt még valaki ismét rám fekszik. Liambe karolva indulok le a földszintre, a konyhában pedig egy hatalmas mosollyal köszöntöm Niallt.
- Jó reggelt Haspók! – finoman bököm hasba, miközben átölelem.
- Látom még mindig nem nőtted ki a mese korszakod – röhögve vág vissza, amint észreveszi a pólómat.
- Én is imádom Walt Disneyt, nincs azzal semmi baj, ha valaki ennyi idősen is szereti még őket! – kel a védelmemre Liam.
- Ha ti mondjátok – dörmögi a szöszi, majd a hatalmas szendvicsébe harap.
- Mondja valaki, hogy van lefőzve kávé! – jön egy hang az ajtó felől. Niall néz oda először, szemei elkerekednek, s miután félre nyeli a szájában lévő hatalmas falatot, köhögni kezd. Liam másodpercet alatt ugrik mögé, amíg segít neki, én megfordulok, hogy felmérhessem, Niall mitől akar ennyire megfulladni. A látvány nem különösebb módon lep meg, hiszen én már találkoztam Zaynnel az emeleten. A félig arab srác, csukott szemmel áll az ajtóban, de ezt hamar megunja, így félig kinyújtott kézzel indul el az asztal felé. Ahogy eléri az első széket ledobja magát, majd karjaival megtámasztja fejét a márvány lapon.
- Mit keresel itt reggel 8-kor? – szólal meg Niall, miután ismét levegőhöz jut.
- Louis – morogja Zayn.
- Reggel 8? – szökik fel a szemöldököm.
- Nyugodj meg Drágám, még csak reggel 8 van – küld bíztató mosolyt felém Liam.
- Szóval mi a reggeli? – kérdezi megint Zayn.

- Meleg szendvics vagy gofri.

- Ne csináld már Bébibogyóm! – nyavajog Louis, ahogy Harry után trappolva kerül látó- és hallótávolságon belülre.

- Kezdődik! – Liam szavai csak úgy úsznak a boldogságban, Niall jóízűen nyammog, míg Zayn halkan horkol az asztalon elterülve, így egyedül élvezem a Larry Stylinson showt.